Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP):
4390 Magam nem vitatom, hogy változtatni kellett, csak ilyenkor a változtatásnál nem mindegy, hogy melyik irányba indul el az ember. Önök rossz irány ba indultak el. A konkrét eredmények is, az elmúlt két esztendő eredményei egyértelműen - szeretném elmondani - ezt bizonyítják. Önök duális szakképzésről beszélnek. Ha megnézzük, hogy itt, Európában hol mit értenek duális szakképzésen, biztosan nem azt ér tik, amit önök csinálnak. Önök a német példáról beszéltek, majd kiderült, hogy az Németországban teljesen másképp van, más alapokkal történik a szakképzés, egyrészt egy komolyabb elméleti alapra, 9 osztályos alapozó képzésre, majd utána a szakmai képzésre épül. Hivatkoztak más egyéb területekre is, de ugyanakkor itt a leglényegesebb problémának azt tartom, hogy önök azt mondták, hogy ennek a foglalkoztatást mennyire kell majd segítenie, hogy ez alatt a kormányzati ciklus alatt mennyi munkahely lesz pluszban , és a foglalkoztatásban is hogyan fogunk előrelépni. Mondták azt is, hogy majd egymillió munkahely lesz, de erre a ciklusra is már több százezer pluszmunkaerő be tud kapcsolódni. Ezzel szemben munkahelyek megtartásáról beszélünk és folyamatos visszaesésrő l. Ez már önmagában, úgy gondolom, egy rendkívül komoly kudarc. És ne tessenek azt mondani, hogy büszkék tetszenek lenni arra, hogy 1,3 százaléka foglalkozik a cégeknek szakképzéssel! Tehát ma Magyarországon a cégek 98,7 százaléka nem foglalkozik szakképzé ssel. Ez nem duális szakképzés, az biztos. Lehet önöknek bűvészkedni itt a szavakkal, lehet gebinbe kiadni a kamarának ezt a kérdést, lehet gyakorlatilag két minisztériumnak foglalkozni ezzel, és tessenek megnézni, hogy a felnőttképzési törvényt hogy tetsz ettek előkészíteni, és hol tartanak ezek a folyamatok: egyik helyen készítik a stratégiát, másik helyen készül a törvény, tele ellentmondásokkal maga az egész folyamat. Gyakorlatilag, mint ahogy az előbb is jeleztem, jogbizonytalanság van ebben az országba n, a szakképzés területén ez egyértelműen látszik, és maga az alapkoncepciójuk is megbukott. Tulajdonképpen magát a jogbizonytalanságot abban az értelemben is szeretném kiemelni, hogy ilyen kardinális kérdésnél, mint az országos képzési jegyzék, gyakorlati lag nem tudják egyértelműen bevezetni a korábbi elhatározásaikat. Mondjuk, az iskolarendszerű szakképzésnél jövő év szeptemberére van ez kitűzve, a felnőttképzésnél pedig azt mondták, hogy januárban fog ez megjelenni. Ezzel szemben ma a felnőttképző cégek a kiszivárogtatás alapján tudják meg, hogy majd ekkor lesz vagy akkor lesz. Ma abban bíznak folyosói pletykák alapján, hogy jövő év szeptemberében kerül bevezetésre a felnőttképző cégeknél. Önök is tudják, ha ma kinyitják az újságot, ezzel a kapkodó intézk edésükkel azt érték el, hogy a felnőttképző cégek előrehozták mindenféle képzésüket. Mert ma az újságok azzal vannak tele, hogy a jövő év első felére tervezett felnőttképzéseket már ez év végén indítják, tele ellentmondásokkal, sokszor átgondolatlanul, ami be önök zavarták bele ezeket a felnőttképző cégeket, és korrektül nyilvánosságra máig nem hozták, ami folyosói pletyka, hogy valójában jövő év szeptemberében kerül bevezetésre. Meg, gondolom, arra sem lehetnek büszkék, hogy a köznevelési törvényben - mert azért ez is valahol összefügg a szakképzés bizonyos elemeivel , a nyáron úgy lett 41 paragrafus kiemelve, ami még be sem volt vezetve. Most akkor erre mennyire lehetnek büszkék? Vagy: ma délelőtt is iskolaigazgatókkal találkoztam, fideszes képviselőtársam is részt vett ezen itt, a fővárosban, és azt tapasztaltuk, hogy az iskolaigazgatók rendkívül bizonytalanok, rendkívül tájékozatlanok. Ha azt nézem, hogy még 13áig lehet itt különböző ügyesbajos dolgokat intézni, és most november utolsó napjai vannak, te hát valójában néhány munkanap van hátra, nagyon kíváncsi leszek, hogy január első munkanapján hogyan történik az átállás. (17.10) Rendkívül lehetetlen helyzetbe hozták az iskolákat, a különböző intézményeket és fenntartókat, a leendő fenntartókat. Káosz és kapkodás van, csak egy biztos pont van, a bizonytalanság, ami megfigyelhető a szakképzés területén.
