Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4382 megmondani azt, hogy kik legyenek a tagjai. Én személy szerint egyetlenegy tőlünk független szervezet működésébe sem kívánok beleszólni, nem hiszem, hogy bármilyen erkölcsi vagy politikai alapunk lenne arra, hogy megmondjuk azt, hogy ki legyen valamelyik szervezetnek a tagja. Én magam, amikor még a másik térf élen futballoztam, és az Írószövetség vezetője voltam, akkor is határozottan elutasítottam azokat a törekvéseket, hogy egy szakmai, egy művészeti szervezet valamiféle politikai nézetazonosság alapján szerveződjön és ne a szakmai kvalitás és a szakmai nézet azonosság alapján. Bár egy köztestületben szakmai értelemben is nagyon nehéz nézetazonosságról beszélni, pláne egy olyan köztestületben, ahol mondjuk, egy európai rangú színházi rendező, mondjuk Vidnyánszky Attila és egy kiváló médiaművész, mondjuk Lovas I lona és mondjuk, egy olyan kiváló magyar festőművész, képzőművész, mint a Műcsarnokban most éppen kiállító Bukta Imre ülnek egymás mellett. Itt szakmai értelemben is nehéz azt mondani, hogy nézetazonosság lenne. Ha valaki végignézi a Művészeti Akadémia tag jainak a munkásságát, és mondjuk, egymás mellé akarja tenni az egyaránt filmes területen tevékenykedő Sára Sándor vagy Jankovics Marcell munkásságát, nehéz lenne azt mondani, hogy itt szoros értelemben véve párhuzamos életutakról és életművekről lenne szó. Az, hogy 250 tagra kívánjuk emelni az akadémia létszámát, éppen azt a célt szolgálja, hogy még sokszínűbb lehessen ez a szervezet; hogy megadjuk azt a lehetőséget, hogy akár a másik művészeti akadémiából, amelyik nem köztestület, taggá válhassanak olyanok , akik jelen pillanatban nem tagok. 149ről 250re emelés. Képviselő úr, ha emlékszik, akkor a tavalyi vitában is beszéltünk erről, hogy idén december 31ig kell feltölteni 200 főre a tagságot. Azért most 149 fős a tagság. A levelező tagokból válik idén 51 tag rendes taggá az akadémián, így év végéig feltöltik 200 főre a rendes tagok számát, és utána lehetőséget adunk arra, hogy még 50 fővel bővüljön a tagság kerete. Hogy irodalmi Nobeldíjasunk nem tag? Én nyilvánvalóan ebben azt a burkolt utalást éreztem meg, mintha mi nem szeretnénk, hogy ő tag legyen; mintha lenne olyan ember ma Magyarországon a művészeti életben, aki vitatná Kertész Imre teljesítményét. Az az igazság, tisztelt miniszter úr, hogy először is azt kell megint egyértelművé tennünk, hogy mi a politika részéről, mi az állam, a kormány és a kulturális tárca részéről nem mondhatjuk meg azt, hogy ki legyen tag és ki ne legyen tag. Én személy szerint azt tudom mondani - és biztos vagyok benne, hogy a kormányunk valamennyi tagja úgy gondolja , hogy Kertész Imre a magyar irodalom része; Kertész Imre magyarul írt, alkotott; Kertész Imre azt a Nobeldíjat, amit a Sorstalanság című regényéért kapott, annak az alapját képező művet magyarul írta. (16.30) Elvitathatatlan, hogy az ő életműve, munkássága, ak ár az ő szándékától függetlenül is a magyar irodalom részének tekintendő. És én abban is biztos vagyok, hogy ha Kertész Imre ma Magyarországon egy rangos köztestületbe, amelynek ő az alapszabály értelmében tagja akar lenni, és jelentkezik, nem utasítanák e l. Biztos vagyok benne, hogy senki nem utasítaná el, de nem is lehet rákényszeríteni Kertész Imrét arra, hogy tagja legyen egy olyan szervezetnek, ami számára valamiért nem fontos. Nem él Magyarországon. Múltkor a német közszolgálati rádiónak adtam interjú t, és a német közszolgálati rádió munkatársa megkérdezte tőlem, hogy mégis, nem tartjuke fölháborítónak, hogy Kertész Imre hagyatékát, bocsánat, munkásságát, irodalmi értelemben lehet azt mondani, hogy hagyatékát, hiszen ő maga bejelentette, hogy nem fog többet írni és dolgozni, azt a dokumentumanyagot Berlinben kívánja elhelyezni és kutathatóvá tenni. Én mondtam, hogy nem. Ez az ő szándéka, az ő akarata. Ha ő így akarja, mi ezt tiszteletben tartjuk. És egyébként örülünk annak, hogy a német közélet, a néme t nyilvánosság, a német irodalmi közeg érdeklődik egy ilyen fontos író munkássága iránt. Nem hiszem, hogy Magyarországon lenne kultúrember, aki megkérdőjelezné Kertész Imre irodalmi teljesítményét és mindazt az értéket, amit jelentett az ország számára az, hogy ő Nobeldíjat kapott.
