Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 20 (239. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3792 sokkal markánsabbnak kell le nnünk. Soha nem gondoltam, hogy ebben a kérdésben markánsabb álláspontot fogok elfoglalni, mint Szávay képviselőtársam. Köszönöm szépen. Remélem, dicséretemre válik. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Lendvai Ildikó képviselő asszony, kétperces. LENDVAI ILDIKÓ (M SZP) : Köszönöm szépen. Azzal kapcsolatban kértem módot kétperces reakcióra, hogy hangzottak el kérdésfeltevő, latolgató hozzászólások az anyagi kárpótlás lehetőségének vizsgálatát, illetve a határozatba foglalását illetően. Természetesen minden erkölcsi el v azt mondja, hogy ha valakivel ilyen történik, akkor jó, ha az állam anyagi kárpótlásban is részesíti, mondhatni, morális szempontból ez jár. Jár egyébként például - vagy járna - a Magyarországról kitelepített németeknek is. Azt már a közvélemény, attól t artok, ellentmondásosabban fogadná, pedig ott a magyar állam saját felelőssége még egy kicsit nagyobb is, de nem kiterjeszteni akarom ezt az ügyet. Inkább annak a megfontolását javaslom az erkölcsi érvek helyességét elismerve, hogy csak olyat foglaljunk - ha lehet - országgyűlési határozatba, amit utána rövid időn belül meg is tudunk valósítani. Ezek az emberek, ezek a családok - hiszen erről szólnak az emléknapok - máris sokat szenvedtek. Akik felnőtt fejjel vagy nagyocska fejjel, tehát tudatosan élték meg ezt a szenvedést, már egyre kevesebben vannak. Csak olyat szabad még elvi lehetőségként is paragrafusba foglalni, amiről ők úgy gondolhatják, hogy megérik ennek a kivitelezését, különben minden jó szándék ellenére rosszabbat teszünk, mint ha most nem a sz övegbe foglaljuk, csak a fejünkben tartjuk ezt. Köszönöm szíves figyelmüket. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Szávay István képviselő úr, kétperces, Jobbik. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen. Ahhoz szólnék én is csak hozzá egy fél gondolat erejéig, amire két hölgy képviselőtársam már utalt, ugyanis ezt mi magunk is kritika tárgyává tettük, hogy ha már egyszer szándékunk és elkötelezettségünk ilyen emléknapok - ne haragudjanak, azt a szót kell használnom, hogy - kreálása, mert ezt egy kicsit úgy érzem, főle g egy ilyen vita után, akkor tényleg érdemes lett volna elgondolkodni azon, hogy ezt hogyan lehet és milyen formában egységesíteni. Továbbfűzném az előző kétpercesben mondottakat. Annál is inkább kezd most már a dolog egy kissé viccessé válni, mert amikor legutóbb erről a kérdésről beszéltünk - ha jól emlékszem, bizottsági ülésen , hogy akkor most miért kell a felvidéki magyar kitelepítetteknek külön emléknap, én akkor egy másik nézőpontból, nem feltétlenül a magyarországi németek kapcsán, bár annak kapcsá n is fel lehetne ezt vetni, hanem azt vetettem fel, hogy a második világháború utolsó éveiben és az azt követő években minden elcsatolt magyar területen élő magyar közösséget különböző jogsértések érték vagy kényszerítették őket az elvándorlásra, s a többi , s a többi. Akkor az volt a válasz, illetve az indok, hogy na de hát a felvidéki ügy azért különböző ettől, mert ez egy államközi szerződés útján történő legális vagyonelkobzás volt gyakorlatilag és a szülőföldjükről való olyan elűzése az érintetteknek, a mihez ilyen vagy olyan formában mégis a magyar állam is hozzájárult, még akkor is, ha ezt nemzetközi nyomásra tette. Ezt láttuk a legfőbb különbségnek a felvidéki magyarság elűzetése és a többi országrészből való kiűzés között. Ehhez képest meg pont ott va gyunk a módosító kapcsán, hogy akkor ezt a pontot emeljük ki a javaslatból, és most a javaslat végleges szövegében meg gyakorlatilag azokról nem emlékezünk meg, akik miatt egyébként az eredeti indoklás szerint eleve indokolt volt ennek a javaslatnak az öná llóként való kezelése és nem összevonása a más elcsatolt területeinken élő magyarság sorsáról való közös megemlékezéssel.
