Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 20 (239. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
3789 azt hiszem, ezt Szávay képviselő úr is nyilvánvalóvá tette, hanem hogy ez benne legyen ebben az országgyűlési határozati javaslatban. Én egy óriási dolognak tartom, ha ez valóban deklarálásra kerül ebben a javaslat ban, hiszen nem volt még olyan, hogy egyébként a Magyar Országgyűlés a kormány irányába ebben a kérdésben megfogalmazott volna bárminemű javaslatot, kérést vagy indítványt. Én azt hiszem, hogy ez egy óriási előrelépés lehet. Így kérem képviselőtársaimat, ú gy, ahogy a módosító indítványaimat támogatta az előterjesztő - és én ezért köszönettel tartozom , hogy képviselőtársaim is tegyék ezt. Köszönöm szépen a figyelmüket. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönj ük szépen, elnök asszony. Szalay Péter képviselő úr, Fidesz, kétperces. DR. SZALAY PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Itt igazából Szávay képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a Benešdekrétumok nem tartalmazták a lakosságcserét, de ha ezt történetileg nézzük, akkor Szili Katalin képviselőtársammal értek egyet, miszerint Beneš elnök 1945. augusztus 2án adta ki a dekrétumot, ebben állapították meg a kollektív bűnösséget, és ez iszonyúan súlyos következményekkel járt a magyarságra. A köve tkező dolog, hogy a szudétanémetek teljes kitelepítését követően ’46 tavaszán kezdődött a munkaerőtoborzás, és a szlovák telepítési hivatal elképzelése szerint erőszakkal átcsoportosítottak a magyar járásokból magyar embereket azokra a területekre, ahonna n a németeket kiűzték. Tehát ez brutális volt egyébként, ez iszonyú volt úgy az akció lényegét, mint a tényleges megvalósítását illetően. Harmadszor pedig, jött a lakosságcsere, a magyar kormány 1946. február 25én aláírt erről egy egyezményt, és ekkor jöt t a magyarságnak ez a második megpróbáltatása, hogy egy erőszakos lakosságcserét hajtottak végre. Amit Szili Katalin képviselőtársam említett, az is rendkívül fontos, ezt már elmondtam az általános vitában, hogy a szlovákok által hagyott 15 ezer kataszteri holddal és 4400 lakóházzal szemben a magyarok 160 ezer holdat, kitűnő termőföldet és 15 700 lakóházat hagytak maguk mögött. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Lendvai Ildikó képviselő asszony következik, MSZP. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a s zót, alelnök úr. Voltaképpen a 4. ajánlási ponthoz szeretnék szólni, de előtte általában szeretném megjegyezni, hogy a több, sokszor jogos indítékú módosító indítvány meg még az ezután következő hasonló szellemiségű törvényjavaslat azt erősíti meg bennem, és talán most se késő ezt még megfontolni, hogy talán jobb és egységesebb javaslatot tárgyalhatnánk, hogyha egy közös szövegbe formáltuk volna mindazoknak az erkölcsi elégtételét és mindazok előtt való főhajtást, akiket a kollektív bűnösség elve alapján - tartozzanak itt a régióban bármely népcsoporthoz - a második világháború alatt és után szülőföldjük elhagyására kényszerítettek. Akkor nem vetődne fel, hogy itt most miért van szó a csehországi munkára elhurcolt felvidéki magyarokról, és így tovább, és így tovább. Talán most se késő, hiszen ezek után még jó néhány emléknapot elfogadhatnánk. Valljuk be, a lakosságcsere is ugyan nem arányosan, de azért volt erőszakos lakosságcsere, mert a Magyarországon élő szlovákok sem föltétlenül voltak boldogok, noha jóva l kevesebben voltak, és jóval kevesebb ingatlant hagytak itt, mint ahogy a Felvidékről, szülőföldjükről erőszakkal kitoloncolt magyarok. De a csángóktól kezdve a délvidéki magyarokig sok népcsoport volt még, akiket a ma már tarthatatlanná vált és mindig is erkölcstelen kollektív bűnösség elve alapján telepítettek ki,
