Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 20 (239. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István):
3786 hangzott - már esetleg előterjesztőként többpárti jegyzésben vagy több párt közös előterjesztéseként hozzák az Országgyűlés elé. Ha ennyire fontos lenne a nemzeti együttműködés, ha ennyire fontos lenne a többi párt véleményének megnyerése az ilyen szimbolikus, egyébként, még egyszer mondom, elviekben alap vetően általunk is támogatott javaslatokhoz, akkor miért nem gondolkodnak el azon, hogy például a nemzeti összetartozás bizottsága egy nagyszerű fórum lenne arra - amelynek minden párt képviselője, sőt Szili alelnök asszony személyében még egy független ké pviselő is a tagja , hogy ott nyugodtan lehetne beszélni az ilyen kérdésekről, hogy miről kívánunk megemlékezni, kiknek kívánunk emléknapot tartani, hogy általában az elcsatolt területeinken élő magyarság történelmének vagy jelenének milyen kérdéseiről kí vánunk együtt megemlékezni. Erről nyilvánvalóan szó nincs. (18.20) Most ennek a nemzeti együttműködésnek akkor itt a konkrét javaslat kapcsán hadd világítsam meg egy másik nagyon sajátos aspektusát, képviselő úr. Nagyon kíváncsi vag yok, hogy erre mit fog mondani. Csak az a baj, hogy ön az általános vita során sem vett részt, tehát hiába kértük itt egy csomó ügy kapcsán, hogy szíveskedjen ehhez hozzászólni, a végén szólt hozzá, elmondva a véleményét, amikor mi már nyilván nem tudtunk rá egyébként reagálni, nem beszélve arról, hogy egy kicsit féloldalas a vita, ez megint csak a nagy együttműködés meg az együttgondolkodás; ez egy fél mondat. Azt javasoltuk Gaudi képviselőtársammal, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán lépjünk túl a szimból umpolitizáláson, és fogalmazzunk meg akkor a kormány számára feladatokat is ezzel kapcsolatban. Miről van szó? Nevezetesen a kárpótlásról. Az általános vitában is már többen céloztak rá, kormánypárti képviselőtársaim is, sőt, ha jól emlékszem, már magában az előterjesztésben is elhangzott az, hogy a kormány nagyon eltökélt az érintettek kárpótlása kapcsán, ha jól emlékszem, úgy fogalmaztak, hogy minél hamarabb sorra akarja keríteni ezt a kérdést. Szeretném akkor megkérdezni: miért nem volt jó, miért nem vol t elfogadható az önök számára, a kormány számára és előterjesztő képviselőtársam számára az a fajta megfogalmazás, amit GaudiNagy Tamás képviselővel beadtunk? Azt írtuk be, hogy a javaslat egészüljön ki egy olyan alponttal, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy vizsgálja meg a kitelepítettek kárpótlásának lehetőségeit, és gondoskodjon a jóvátétel mielőbbi végrehajtásáról. Két tagmondat van, az egyik az, hogy nézzük meg, mit tudunk ezzel a helyzettel kezdeni, a másik pedig az, hogy mihamarabb gondos kodjunk erről a jóvátételről. Ezt önök elutasították. Azt követően Csóti György és Potápi Árpád képviselőtársam beadott kapcsolódó módosítóként egy hasonló javaslatot. Nagyon kíváncsi vagyok, képviselő úr, legyen kedves nekem valami épkézláb véleménnyel el őállni, hogy mi a különbség a Csóti képviselőtársamé és a mi javaslatunk között. Ez pedig úgy szól: felkéri a kormányt, hogy kezdje meg a Felvidékről kitelepítettek kárpótlásának előkészületeit, és mihamarabb gondoskodjon a szülőföldjükről elűzöttek anyagi kárpótlásáról. Élek a gyanúperrel, hogy ezt a kapcsolódó módosítót ön már támogatni fogja, ahogyan a kormány is támogatni fogja. Végiggondoltam kétszerháromszor: semmilyen érdemi, megfogalmazásbeli különbség a két javaslat között nincsen. Egy különbség v an: az elsőt ellenzéki képviselők adták be, a másodikat meg kormánypártiak. Amennyiben ez nem így van, képviselő úr, és akkor mondja azt, hogy provokálom, vagy gondolja azt, akkor kérem, és akkor indokolja meg, hogy ön szerint mi a lényeges különbség aközö tt, hogy felkéri a kormányt, hogy vizsgálja meg a kitelepítettek kárpótlásának lehetőségeit, és aközött, hogy felkéri a kormányt, hogy kezdje meg a Felvidékről kitelepítettek kárpótlásának előkészületeit, és mihamarabb gondoskodjon a szülőföldjükről elűzöt tek anyagi kárpótlásáról, és gondoskodjon a jóvátétel mielőbbi végrehajtásáról. Rakja már egymás mellé még egyszer a két javaslatot! Egy perc hosszabbítást kérnék, elnök úr, amennyiben van rá lehetőség, hogy be tudjam fejezni. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) :
