Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 20 (239. szám) - A közművezetékek adójáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala - „A magyarországi cigányság felzárkóztatásának esélyei” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3688 közmunkabér. Mondták, hogy 47 ezret kapn ak. Megkérdeztem, hogy mennyi volt 2010ig. Jelentem, emlékeztek, mondták, hogy 60 200 forint. Kiszámoltuk: akkor 13 200 forintot, másfél heti bérüket veszi ki a kormány a zsebükből havonta. Értették. Aztán kiszámoltuk azt is, hogy a 2010ben kapott kampán ypénz, azaz a 2500 forint hányszor van meg a 13 ezer forintban. Alsó hangon ötször. Nem mondom el, mit mondtak, de szerintem ők és azok, akikkel beszélnek, többet nem fogadnak el ilyen pénzt. De ne is nagyon járjanak arra azok, akik akkor rászedték őket. T isztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Átvettem az alelnök úrtól az ülés vezetését, és adom tovább a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, a KDNP vezérszónokának, aki a mozdulataival jelzi, hogy innen az előadói pulpitusról kíván beszélni. Húsz perc áll a rendelkezésére. Öné a szó, képviselő úr. DR. LUKÁCS TAMÁS , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Devle szá ár ákháv tu me! Istennel áldalak benneteket! Ándá muro csácso ilono náiszi tu men kon ándo ungro práin háj vikodálin ná ándá ungro ávili ámendi. Szeretettel köszöntelek benneteket, akik itt éltek Magyarországon, és akik nem Magyarországról jö ttetek hozzánk. Dimizo vo ádusz bajásilor! Isten hozott benneteket, cigányokat! Köteles adósságát teljesíti a Ház, amikor az ország, a nemzet és Európa jövője szempontjából az egyik meghatározó és - talán a demográfiai mutatókat figyelembe véve nem túlzás - leglényegesebb kérdésről vitanapot kezdeményezett. Köszönet ezért a kezdeményezőknek, mert ez a felelős politikai magatartás. A vita akkor lehet hatékony, akkor lehet értelmes, ha álláspontunkat, elképzelésünket, jövőképünket pontosan fogalmazzuk meg, és lemondunk a közhelyekről, előítéletekről, ugyanakkor figyelve egymásra, közösen keressük a megoldást, az igazságra törekedve, azonban el nem felejtve, hogy az igazság etikai természetű. Ezért mindenekelőtt a problémafelvetést egy felelős értelmezési keret ben lehet és szükséges tárgyalni. Először is engedjenek meg néhány alapvetést. Számomra az első kérdés: hogyan jutottunk idáig? A magyar nemzet mindig temet, és újra temet. Temetési emlékképeim: Tatárszentgyörgy. Állok roma képviselőtársam mellett. Nézem a tömeget és azt a politikai sandaságot, hogy felkent próféták nem tisztelik a kegyeleti jogot, és politikai demonstrációnak tekintik a temetést. Más egyház belügyeibe beavatkozva beszédet mondanak. Ugyanakkor nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy valak ik ezt a szörnyű tettet elkövették. Hogyan jutottunk idáig? A temetés után az egyik katolikus pap átölel, és azt mondja: tudod, ha nálunk valaki vállalja a cigánypasztorációt, leköltözik közéjük. Kisléta. Szorítom a nejem kezét. Annyira egyszerű és annyira tiszta minden. Az emberek, a cigányok körülöttem - nem a ruhájukat, a szívüket szaggatták meg. Amikor a tiszteletes asszony a zsoltár szavát idézi: könyörülj rajtam, nem az elhunytért aggódom. Az élőkért. Nemcsak azokért, akik ezt a szörnyű tettet elkövet ték, hanem mindenkiért, akik segítették, akik nem fogták le kezeiket. Könyörülj rajtunk! Hogyan jutottunk idáig? Ózd. Itt már kevesen vagyunk. Egy ágyban fekvő, tehetetlen idős asszonyt három cigány fiatalkorú agyonvert. Valakik ebből is politikai hasznot remélnek. Lelkemben Mécs László verssorát forgatom: E fiúkért valaki felelős! Hogyan jutottunk idáig? Nekünk temetések kellenek. Szögi Lajos, Tatárszentgyörgy, Cozmagyilkosság, Kisléta. És hogy feltegyük a kérdést: hogyan jutottunk idáig? Aztán válaszolok magamnak: Gyöngyöspata után egyházmegyei cigánypasztorációs nap Egerben, ahol aznap 1500an megfordulnak - ez nincs a lapok címoldalán.
