Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 19 (238. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3607 volt, amikor legalább a 3 ezer főnél nagyobb településeknél kötelező volt könyvvizsgálót megbízni. Ma már ez a kötelezettség is megszűnt, és gyakorlatilag azokról a fon tos beszámolókról, a mérlegről, a pénzforgalmi jelentésről, egyéb fontos információkról nincs az állam részéről, a központi kormányzat részéről gondoskodás arról, hogy ezeknek a hitelességét megállapítsa valaki. Labdázott itt a Belügyminisztérium meg a Nem zetgazdasági Minisztérium, végül ez egy döntetlenre végződő mérkőzés volt, vagy mind a kettő inkább vesztesnek lenne elkönyvelhető. Egyszerűen egy Európában példa nélküli helyzet adódik: a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóját senki nem auditálja. Az a gyakorlat, ami létezhet, hogy tudniillik, vannak olyan polgármesterek, akiknek fontos a könyvvizsgálat, és nyugodtabban alszanak akkor, ha a beszámolójukat szakavatott szemek megnézik, és megvizsgálják, ez a megoldás azért nem elegendő, mert egyrészt nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, mert pénzbe kerül a könyvvizsgálói díjazás, és a mai helyzetben még az is pénz, az a pár százezer forint, amit a könyvvizsgálónak kell fizetni. Másrészt meg azért nem megoldás elvileg, mert ez végül is nem nevezhető külső független ellenőrzésnek a szónak a szakmai értelmében, hiszen a megbízó azonos azzal, akinek a beszámolójáról van szó. Itt az államnak és a helyi önkormányzatnak az ellenőrzése, ennek a tisztázása lenne a feladat, és ez nincs tisztázva, miközben itt hatal mas pénzösszegek mozognak, és nincs arra garancia ebben a törvényjavaslatban, hogy ez a vagyonátvállalás hogyan fog megtörténni, pontosabban: ahogy meg fog történni, az mennyire szakszerű és mennyire célszerű. Ezekre vonatkozólag sem tartalmaz megoldást a törvényjavaslat, sőt ez a kérdés, amit itt most én feszegetek, nincs is egyáltalán előtérben sem a pénzügyi tárca, sem a belügyi tárca szakemberei vagy vezetői előtt. Még egy kérdést szeretnék megemlíteni. Ez pedig az, hogy mindannyian tudjuk, hogy a jelen legi időszakban a kormány gazdaságpolitikájának a centrumában a hiánymutató tartása áll. Ezt nem is vitatom, nem ez a feladat vagy a kérdés, tudomásul lehet venni. Azonban, mivel a költségvetés nyilvános, és az adófizető állampolgárok jó része érdeklődik i ránta, felmerül a kérdés, hogy nem volnae szerencsés, ha valamilyen formában a parlament - a kormány közreműködésével természetesen - azt az ominózus, azt a mondhatnám, fetisizált hiánymutatót is jóváhagyná, amiről itt nap mint nap szó van médiumokban, po litikai vitákban, hogy tudniillik az a 3 százalék alatti, 2,72,9 százalékos hiány valójában mennyi. Mert ha megnézi az ember a bevételi, kiadási fő előirányzatokat, akkor - itt valaki idézte - a bevételi előirányzat változatlan, a kiadási növekedni fog, e nnek következtében nő a hiánymutató is. Ha ezt összeveti a régi adattal, akkor azt látja, hogy messze nem 3 százalék alatti számról van szó, hanem 6 körüli számról van szó, és akkor nem érti az átlagpolgár azt, hogy miről van szó. (22.00) És mindenkinek me g kell akkor magyarázni, amit itt, ugye, a helyettes államtitkár úr is korrekt módon egyébként levezetett a bizottsági ülésen, nem először, hogy pénzforgalmi elszámolás az, amit a magyar államháztartás alkalmaz, a másik meg nem pénzforgalmi. Ez elég bonyol ult játékszabály, de egyszerűen a költségvetésből nem tud tájékozódni az érdeklődő adófizető állampolgár meg még az újságírók sem nagyon, hogy azok a számok, amiket itt jóvá fognak hagyni, akkor hogyan köszönnek ezek az egyébként napirenden lévő, Brüsszel felé igazolandó számoknak. Tehát egy kényszerpályán fogant indítvány ez az újabb törvénymódosítás, aminek persze az üzenete végül is érthető és világos, de ilyen szakmai problémák miatt, továbbá ez a rapid keresztülbirkózása a parlamenten nagyon nem szimpa tikus. Ezért aztán mi nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Garai István Levente képviselő úrnak, MSZP.
