Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - KONTUR PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - KONTUR PÁL (Fidesz):
3465 elve alapján, hanem mi is ugyanabba a hibába estünk bele. És valóban úgy kell tudnunk megemlékezni, mint ahog y a kislődi, városlődi önkormányzat, amikor a kitelepítés évfordulója eljön, akkor a határon túlra kerültek is együtt emlékeznek az itt maradottakkal, az emléktábla előtt, hogy igen, az a gyalázatos esemény itt történt, itt volt a gyűjtőhely, itt vagoníroz tak be bennünket és irányítottak a semmibe. Mert amikor mentek, nem tudták, hogy hova mennek, csak vitték őket kis motyóval, családdal, és a vagyon, a ház, az érték, amit életük munkájával, szülőkkel, nagyszülőkkel együtt létrehoztak, itt maradt, és tényle g valóban úgy volt, hogy amikor mentek az állomásra, már előtte be is költöztek. Tehát kétszeresen sújtotta őket az a tudat, hogy mennek a semmibe, nem tudják, hogy mi lesz velük, és az, amit felépítettek, azt viszont már látták, hogy mások át is vették. Ú gy érzem, hogy ennek a két napirendi pontnak egyrészt a meghatódottsága is ki kell hogy mondassa velünk, hogy ez a társadalom, a magyar nemzet, tényleg tegyük helyre és legyünk tisztában azzal, hogy mit mikor hogyan és miért tettünk, és abban adott esetben hogyan, mikor és miért hibáztunk, ahogy Hargitai János képviselőtársam is elmondta. Hisz erre kíván rámutatni mind a két előterjesztés, és talán ezzel tudjuk valóban hivatalossá tenni, hogy közösen kell hogy emlékezzünk. És amikor kollektíve próbálunk meg megítélni vagy elítélni egyegy népcsoportot vagy egyegy kisebbséget, akkor gondoljunk a ma éjszakai vitára is, mert könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy amikor minket kollektíven szidnak, akkor mi képesek vagyunke felülemelkedni azon, hogy adott es etben egy kisebbséget nem kollektíven emlegetünk, hanem adott esetben a hibákra vagy a pozitív érdemekre, vagy a kiválóságokra próbálunk emlékezni. Még egyszer köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (2.40) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fideszképviselőcsoport. KONTUR PÁL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy katolikus családegyesületnek v agyok a tagja a családommal együtt. Ezen keresztül jutottam el 1993ban Karlsruhéban egy nem tudom, hány évenként rendezett Katholikentagra, egy ilyen katolikus összejövetelre ilyen szervezeteknek. Aludni - ez három napot vett igénybe - viszont Karlsruhe k örnyékén, a testvérkapcsolaton keresztül német családoknál aludtunk, olyan családoknál, amelyek közül többek között a Bakonyból volt kitelepítve az egyik, és magyarul beszéltek. A papa a halálos ágyán a hazáról beszélt, Magyarországról. Ezek az emberek min dent elveszítettek, azt visszaadni nem tudjuk nekik. De ők hittel föl tudtak állni, a nulláról újrakezdeni. Ugyanúgy, ahogy annak idején az előző Fideszkormány megadta a magyarigazolványt azoknak a határon túli magyaroknak, ez nem azért kellett, mert ők o tt akarták hagyni a hazájukat, hanem ahogy azt Szili Katalin képviselőtársunk mondta, lelkük van. Az ember már csak ilyen. És ez számított nekik, a vitrinben az, hogy én magyar vagyok. Az, hogy ezeknek az embereknek, akár a felvidékieknek - egy gesztus , a lelküknek van szükség arra, hogy legyen egy emléknapjuk. Ezért támogatom. Visszaadni semmit nem tudunk nekik, csak egy gesztust tudunk nekik nyújtani, és egy emléknapot. Ennyire van nekik szükségük, másra nincs. Nem is élnek, de az utódoknak is, igenis e mlékezni kell, és nekünk pedig tenni kell arról, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem Kontur képviselőtársamat, normál időkeretben kíváne fe lszólalni. KONTUR PÁL (Fidesz) :
