Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MILE LAJOS (LMP):
3462 nyilván senki vendéget az ember ilyen idő tájt… - illetőleg szívesen látnánk vendégül, csak ez mondjuk, nem az az idő, amikor parlament i vendégeket fogadhatunk. (2.20) Örültem volna, ha a német nemzetiség önkormányzatának a vezetői jelen lehetnének, mert azt gondolom, ez egy olyan gesztus, amilyen gesztus lehetett volna az is, hogyha ez ötpárti előterjesztésként kerül a parlament elé, val óban kifejezve azt az együttállást, hogy ez számunkra, valamennyiünk számára fontos kérdés, és egy újabb állomása annak, amit 2007ben a bocsánatkéréssel megtettünk. Képviselőtársaim, én magam támogatni fogom az önök előterjesztését abban a formában, amit az asztalunkra tettek. Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Mile Lajos képviselő úr, LMPképviselőcsoport. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem tudom, mennyire volt szándékos, hogy ez a két határozati javaslat egymás után került napirendre - feltételezem, hogy volt benne szándékosság , de én ezt helyeselni tudom. Ugyanis nagyon tanulság os annak az összevetése, hogy mennyire más körülmények között, mennyire másfajta viszonyok közepette alakulhatnak ki teljesen eltérő szenvedéstörténetek, és hogy mennyire nem szabad a szenvedések között semmiféle különbséget tenni. Teljesen egyetértek az e lőterjesztő expozéjával, ami valóban tárgyilagos és nagyon higgadt előterjesztés volt, és államtitkár úrral is, amikor arról beszélt, hogy semmiféleképpen nem szabad úgy különbséget tenni bármiféle emberi szenvedések között, hogy a kollektivitásnak vagy bá rmiféle ilyen univerzális megoldásnak a rabjaivá váljunk. Amikor arról elmélkedtünk, hogy az ilyen emléknapoknak mi a jelentősége és miféle felelősséget is jelent, akkor az elmondottak mellett hadd említsem meg, hogy ebben az esetben fokozottan indokolt a nemzeti önismeret pontossága mellett a nemzeti önvizsgálat is. Nagyon nem szerencsés, ha ilyen esetekben a tényeket úgy csoportosítjuk, hogy abból valamiféle ideológiai önigazolás vagy ne adj’ isten, valamiféle pártönigazolás alakuljon ki, mert ez biztos f élrevezet. Ebből a szempontból ajánlom Szili Katalin módszertani javaslatát ebben a dologban is, hogy a történészeknek megvan a feladatuk, hogy a tényeket pontosan tisztázzák, a politikának pedig az a feladata, hogy megfelelően viszonyuljon ezekhez a ténye khez, és vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a felelősségteljes közélet gyakorlásából következnek. Hiszen nézzék csak meg, hogy mi is történt. Nem akarom én itt most tovább nyújtani a historizáló és a történelmi visszatekintéseket, nagyon úgy tűni k, hogy egy forrásanyagot használnak képviselőtársaim, amikor ennek a történeti hátterét felelevenítik. Ilyenkor árulkodó az is, hogy mi marad ki belőle esetlegesen és mi az, amit hangsúlyosnak tartanak. A visszaemlékezéseket nézve Nagy Ferenc úgy emlékszi k vissza, hogy orosz nyomásra történt. Mindenesetre az tény, hogy a SZET eredetileg nem tervezte és nem is erőltette - formailag legalábbis nem - a magyarországi németek tömeges kitelepítését. Akármilyen fájdalmas kimondani, ezt Magyarország ideiglenes nem zeti kormánya kezdeményezte. Ezért hangsúlyoztam az önvizsgálat fontosságát. Nagy Imre neve már többször előfordult, óhatatlanul, hiszen ezek dokumentumok, de ne felejtsük el, hogy a külügyminisztert úgy hívták, hogy Gyöngyösi János, aki a Független Kisgaz dapártnak volt a tagja, és bizonybizony ő fordult Vorosilov marsallhoz - akit én most nem minősítenék, mert ahhoz túl késő van és nem is ér annyit , hogy Magyarország mintegy 300 ezer volksbundistát kíván kitelepíteni az országból, és ezt jelenti nagy ti sztelettel a tábornok úrnak. Ez volt 1945. május 16án, május 26án pedig maga Dálnoki Miklós Béla arra is megkéri Vorosilov marsallt, hogy ezeket a szerencsétlen embereket lehetőleg a Szovjetunió által megszállt területekre telepítsék ki.
