Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3437 jóvátételt a korabeli megállapodások alapján viszont mégiscsak Csehszlovákiának kellett volna megfizetni, ám az akkori kommunista államvezetés erről is lemondott. Tehát még 1964ben is a magyar állam ahelyett, hogy az igazságtétel valódi útját járta volna, az akkori békebarakk követelményeinek megfelelően nem állt ki nemzeti érdekeinkért, igazából egyedüli országként a térségben, mert minden más állam azt a fajta területmegtartó politikát folytatta - akár Romániáról, akár Jugoszláviáról vagy a Szovjetunióról van szó , amelyek r észesültek az egykori Magyar Királyság területéből. Fontos természetesen a megemlékezések szervezése és oktatási anyagok készítése, ez sem vitatható, azonban itt visszatérek arra a hölgyre, akit említettem, Hankó Lászlóné küzdelmeire, amelyet hosszan lehet most már elolvasni az interneten, és amelynek az a lényege, hogy 1996ban, amikor megszületett a 37/1996os alkotmánybírósági határozat, az megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő és mulasztásos törvénysértést követ el az Országgyűlés. Bárk i felmehet most az Országgyűlés honlapjára, az elsők között, a legrégebben orvosolandó mulasztásos törvénysértések között szerepel ez a tétel. Ő megpróbálta az összes létező fórumon, az akkori köztársasági elnök, kormányzat, pártok képviselőit megmozgatni, rávenni arra, hogy lépjenek az ügyben. Különböző válaszokat kapott, általában azonban egy idő után ezek a válaszok egy irányba mutattak, mégpedig kísértetiesen hasonló irányba, mint amit én nemrégiben Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes úrtól kaptam ugyanerre kérdezvén rá, hogy mikor történhet meg most már a jóvátétel. A válasz lényege az, hogy két évtized során számos alkalommal történt ilyen kezdeményezés, a gyakorlati megvalósulás azonban rendre elmaradt, elsősorban az ország gazdasági teherbíró k épességére tekintettel. Az anyagi szempontokon túl további problémát jelent, hogy hatvan év távlatából nagyon nehéz a bizonyítékok beszerzése, különös tekintettel, hogy a lakóhelyükről elűzöttek nem hozhattak magukkal ingatlanra vonatkozó bizonyítékokat, d okumentumokat. Sem az érintett személyi kör, sem a felmerülő igény mértékéről nem rendelkezünk pontos információval, hiányosak a bejelentések. Miért kell ilyen válaszokat kapnunk ebben az ügyben, amikor sokkal biztatóbb volt a felvezetés, sokkal biztatóbb volt az egyáltalán, hogy egy olyan kétharmados többség alakult ki az Országgyűlésben, amely azt mondta magáról, hogy a nemzeti ügyek kormánya, és komolyan venné azokat a kötelmeit, amelyek ebből fakadnak? Azonban ez a legutóbbi válasza Navracsics Tibor min iszterelnökhelyettes úrnak egy jövőre szóló lehetőségként tartja csak fenn a jóvátételt, de nem itt és most elvégzendő feladatként. Számunkra ez elfogadhatatlan. Mi csak és kizárólag úgy tudjuk ezt a határozati javaslatot támogatni, ha egy egyértelmű és v isszavonhatatlan garanciát kapunk arra, hogy rövid időn belül, ésszerű keretek között - nyilvánvalóan figyelemmel az ország teherbíró képességére , de megszületik egy ilyen jóvátételi törvény. Mert fel kell tenni a kérdést, hogy miért van diszkrimináció a zsidó honfitársaink és a Felvidékről kitelepített magyar honfitársaink esetében. Ugyanis az előző személyi kör esetében igenis a költségvetési törvény részét képezi, a mindenkori költségvetési törvény képezi - tavaly például 1,7 milliárd forintos összegbe n - a párizsi békeszerződésből eredő nemzetközi kötelezettségek jóvátétele címén, ők kapnak kárpótlást, és ezt négy különböző jogcímen kapják egyébként még. Miért van ez a megdöbbentő helyzet? Ezt mindenképpen meg kell szüntetni, elfogadhatatlan. Arra szer etnék még utalni, hogy a beneši dekrétumok velünk élő jelenléte valóban a mai napig jogkorlátozások forrása. A felvidéki magyarság a mai napig olyan jogsérelmeket szenved el, mint például a restitúciós és a vagyonvisszaszármaztatási folyamatban élő jogkén t hivatkozzák a szlovák bíróságokon a visszaszerzést igénylő magyarokkal szemben. Több ilyen esettel találkoztunk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat keretein belül. Éppen ezért, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr még annak idején a beneši dekrétumok ellen egy határozott felszólalást tett Brüsszelben még a csatlakozás előtt, akkor megint csak láttunk reményt arra, hogy nem fogja Magyarország semmilyen körülmények között elfogadni ennek a kollektív bűnösséget kimondó rezsimnek a továbbélését. Az európai uniós csa tlakozás sok áldozatot
