Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
3434 áttelepülők 1949 nyarán lépték át a csehszlovákmagyar határt. Ez a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb, méltatlanul keveset felidézett tragédiája. Tisztelt Képviselőtársaim! Szívből örülök annak, hogy egy ilyen h atározati javaslat fekszik az Országgyűlés asztalán, de mint oly sokszor elmondtam, oly sokszor elmondtuk már, ezek a javaslatok csak üres szavak, papírra vetett gondolatok csupán, ha nem követik valódi tettek. A magyar diplomácia 2010 után ugyanolyan mega lkuvó euroatlantista befolyás alatt álló külpolitikát folytat, mint elődje. Az utódállamok játszanak a magyarsággal, és önök mindezt tétlenül nézik. A temerini fiúk ügye, az ukrán és szlovák nyelvtörvény elleni fellépés vagy éppen a honfoglalási emlékmű me netrend szerinti megrongálásának megakadályozása, a székely autonómiatörekvés máig megoldatlan feladat, és így van ez minden felvidéki problémával is. (0.00) A modern XXI. századi reszlovakizációs törekvések ellen semmit sem tesznek, a 2007ben sérthetetle nnek minősített és megerősített Benešdekrétumok pedig máig érvényben vannak. És bár ellentétes az Európai Unió alapjogi chartájával, az EU is tétlenül nézi, sőt már a Tokaj nevet is lassan engedélyezi számukra. Amíg a magyar diplomáciában nem történik rad ikális változás, amíg nevetnek törekvéseinken az utódállamok, amíg önök nem veszik észre, hogy az önök által emlegetett és erőltetett csendes diplomácia és együttműködésre törekvés süket fülekre talál, addig nem lesz változás, és az ilyen és hasonló határo zati javaslatok pusztán pusztába kiáltott szavak maradnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban. ) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Michl József képviselő úr, KDNPképviselőcsoport. MICHL JÓZSEF (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is üdvözölni szeretném a Kereszténydemokrata Néppárt, képviselőtársaim nevében Molnár Attila kezdeményezését. Azt gondoljuk, nagyon helyes lépést tett, amikor ezt a határozat i javaslatot megfogalmazta. Akkor, amikor egyegy ilyen szomorú történetre emlékezünk, akkor valóban úgy van, ahogy képviselőtársaim mondják, szinte mindennap lehetne valamilyen emléknapot kitűznünk, és biztos helyes is lenne, azt gondolom, folyamatosan mi ndenre emlékeztetni önmagunkat és egymást. Természetes, hogy ezekben az emlékezetekben a dicső napoknak kellene többnek lenni, de ha már ilyen a történelmünk, akkor ebből kell erőt merítenünk, amit eleink megéltek. Én nagyon nagy örömmel veszem azt a kezde ményezést, amit képviselőtársam előterjesztett, már csak azért is, mert Tata városa, amelynek vezetője lehetek, 15 éves testvértelepülési barátságot ápol Szőgyénnel, a felvidéki kistelepüléssel, ahonnan egy egész utcára való családot telepítettek át. A sző gyéniek iránti tiszteletünket sok mindennel igyekeztünk kifejezni, most legutóbb azzal tudtuk megtenni, hogy Perényi Kornéliát, aki hosszú évtizedek óta áldozatosan terjeszti, építi és ápolja a magyar kultúrát Szőgyénben, a magyar miniszterelnök úr a javas latomra a “Külhoni magyarságért” díjjal tüntette ki. Minden esztendőben a csongrádi alapiskolában, Szőgyénben magyar nyelvi vetékedőt szerveznek kollégáim. Az idén tartottuk meg azt a 10. művészeti tábort, amelyre Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról hívunk meg magyar gyerekeket, és a tatai gyerekekkel közösen az alatt az egy hét, 10 nap alatt nemcsak barátságok kötődnek, hanem egymás történelmi családjait is megismerhetik. Vannak olyan történések is az életünkben, amikor mi kapunk ajándékot, mint amik or Smidt Róbert szőgyéni fafaragó városunknak adományozott egy olyan nagy alakú fafaragást, amelyben emléket állít a magyar királyi III. Szent István honvéd gyalogezrednek. Ajándékát azzal egészítette ki, vagy éppen azért adta Tata városának, mert nagyapja is onnan, Tatáról vonult be ebbe a honvéd gyalogezredbe. Akkor, amikor Staudt Gábor képviselőtársam azt mondja, hogy nem megemlékezni kellene, azt gondolom, talán ilyenekre is gondolt, hogy az életünk részévé kell tenni azt a kapcsolatot és azt az
