Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MILE LAJOS (LMP):
3431 egyértelmű volt, hogy méltó módon kell hozzáállni egy ilyen témához. Nos, ennek a méltósága, hogy ehhez hogyan állunk hozzá, nem elsősorban rajtunk múlik, hanem az ott kezdődik, hogy milyen javaslatot és milyen egyeztetések után terjesztünk a par lament elé. Mi ennek a javaslatnak ebbéli méltóságát tettük egyébként itt kritika tárgyává, másrészt meg talán ezt a méltóságot lehet, hogy kicsit jobban előrelendítené, ha kedves Molnár képviselőtársam is részt venne, mondjuk, a vitában, és nem csak a vég én válaszolna rá - esetleg, ha fog válaszolni - előterjesztőként, amikor mi már nem tudunk reagálni azokra a kérdésekre, amelyek ehhez az egész ügyhöz való hozzáállásunkat alapvetően befolyásolják; amire egyébként ön is utalt itt, képviselő úr, és ön megin t elmondta, hogy ez az első lépés. Nagyon kíváncsi lennék, hogy akkor egyrészt mik a következő lépések, ezek a lépések mikor következnek, és egyáltalán miért nem lehet akkor egyszerre több lépést megtenni. Miért nem lehet ebben a határozati javaslatban kon krétumokat lefektetni? Miért nem lehet ebben a határozati javaslatban a kormány számára feladatokat előírni? Mi beszélünk most egy dologról, ami szép, méltó és fontos, hogy 22 évvel a rendszerváltás után beszélünk erről, képviselőtársaim, de csak beszélünk . Ebből semmi nem fog következni. Ettől a hazafias érzések nagyon nem fognak még megerősödni senkiben. Természetesen ez méltó és szép gesztus azok irányába, akik személyesen megkeresték Molnár képviselő urat, meg akik konkrétan a felvidéki magyarság ’45öt követő jogfosztásának éppen ezekben a fejezeteiben voltak érintettek, amelyeket a javaslat kimond - a lakosságcsereegyezmény , de ezzel még nem vagyunk előrébb. Ezeket a lépéseket hiányoljuk, és jó lenne, ha akkor ebbe a vitába Molnár képviselő úr is be csatlakozna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Mile Lajos képviselő úr, LMPképviselőcsoport. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képvise lőtársaim! Kicsit zavarban vagyok, hogy milyen hangfekvésben is kezdjem el ezt a hozzászólást. Azt gondolom, hogy mivel minden mindennel összefügg, nagyon változó érdeklődéssel hallgattam a határon túli magyarokkal kapcsolatos, külpolitikánkat illető felve téseket vagy akár az európai integrációra vonatkozó felvetéseket is, nagyon szívesen folytatnék egy tartalmi vitát erről a képviselőtársaimmal, de ha megengedik, akkor inkább visszatérnék az eredeti javaslathoz, és arról szeretnék néhány dolgot elmondani. Talán ott kezdeném, ahol dr. Kovács Ferenc abbahagyta. Valóban az vetődik fel először is, hogy kinek tartozunk a megemlékezéssel, kivel szemben van adósságunk, amikor a megemlékezésről beszélünk. Először is, és ezt ne feledjük el, minden aktuálpolitikai sz ándék vagy következtetés ellenére először is az áldozatoknak tartozunk ezzel, mindazoknak, akik ezt az időszakot megszenvedték. Voltak ennek halálos áldozatai is, és volt rengeteg megnyomorított ember, aki végiggyötrődte ezt az időszakot. Tehát az első moz dulat a kegyeleté ezekkel az emberekkel szemben. A második halmaz, akiknek tartozunk ezzel, önmagunk vagyunk, a jelenünk, valóban. A nemzeti önismeret része az, hogy ezeket a dolgokat ne hagyjuk elfeledni, ne hagyjuk kiesni a közös emlékezetből, hiszen ezz el az önismeretünk sérül, ezzel mi magunk leszünk kevesebbek. A harmadik természetesen a jövő nemzedéke, akiknek át is kell ezt adni tanulságul, és azért is, hogy ők is részeseivé váljanak ennek a kollektív emlékezetnek, amely egy nemzetet is képes összeta rtani. Tehát ez a felelősség komolyságot igényel - azt gondolom - és megfelelő hozzáállást magához a gesztushoz is, amit most készül megtenni a parlament, tehát éppen ezért a Lehet Más a Politika és a saját nevemben is mi üdvözöljük ezt az előterjesztést, és támogatni fogjuk.
