Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
3427 Miről is van szó? Ha már a javaslat nemcsak a lakosságcsereegyezményről szól, hanem a beneši dekrétumokat is megemlíti, akkor el kell mondani - ami ennél a pontnál különösképpen igaz , hogy nem elé g megemlékezni, hanem tenni is kell, mert ezek a dekrétumok még ma is életben vannak, de nemcsak hogy életben vannak, hanem ezekre büszke is a cseh és a szlovák állam, és egyfajta jogutódként felvállalja ezeknek a dekrétumoknak nemcsak a szellemiségét, han em a joghatását is. Ennek dupla vagy többszörös oka lehet. Egyrészről a magyarok megalázása, megalázásban tartása, másrészt pedig anyagi okai is vannak, hiszen ezek alapján nagyon tetemes kártérítést kellene fizetniük. Ezért gondolom azt, hogy bár a megeml ékezés szép, de tovább kellene lépni, és valamit tenni kellene azért, hogy ezek a dekrétumok eltörlésre kerüljenek. Nyilván vannak köztünk olyanok, akik olvasták ezeket a dekrétumokat és belenéztek a mélységeibe is. Nekem volt szerencsém betekinteni a dekr étumok szövegébe, és mondhatom, hogy ez a legdurvább, a legkeményebb kirekesztő és a történelem egyik legsúlyosabb faji szabályozása, amely ebben a formában jelen pillanatban is hatályos lehet. Az előterjesztés indokolásában megtalálhatjuk azokat a mondato kat, hogy a beneši dekrétumok következményei mérgezik a szlovák és a magyar nép együttélését, hozzátéve, hogy a szlovákok és a csehek általi megerősítése ezeknek a dekrétumoknak az ő szuverén döntésük. Ők bármikor megtehetnék, hogy ezektől elhatárolódnak v agy valamiféle reparációt adnak, de úgy tűnik, hogy ezt a magyar félnek, a magyar külpolitikának kellene kikényszerítenie, azonban erre eddig képtelenek voltunk. Reméljük, hogy a jövőben valamiféle lépések történnek ebben az irányban. De az indokolásban me gtalálhatjuk azt a mondatot is - és ez már Európára vonatkozik , hogy a parlamenti emléknap célja az lenne, hogy a magyarság elűzésével kapcsolatos érzelmek a helyükre kerüljenek, és a XXI. századi Európának rendelkeznie kell azzal a demokratikus eszköztá rral, amely lehetővé teszi az elmúlt század hibáinak tárgyilagos, higgadt, ugyanakkor minden részletre kiterjedő felülvizsgálatát, a konklúziók levonását. Azt kell mondjam, hogy nem rendelkezik. Ha azt nem tudjuk elérni az Európai Unióban, hogy ezeket a de krétumokat tekintsék semmisnek, vagy legalábbis szólítsák fel a cseheket ezeknek a dekrétumoknak az elítélésére és a reparációra, akkor nem tudom, hogy miről beszélünk ma Európában és az Európai Unióban. Az előterjesztés szövegének is figyelembe kellene ve nnie, hogy egy olyan Európában és egy olyan Európai Unióban élünk, amelyben az alapjogok semmit nem érnek, a bizonyos népek elleni faji megkülönböztető, elüldöző, kisemmiző szabályok elfogadhatók, más népek esetében meg természetesen az apró sérelmek is fe jlécre és naponta megemlékezésre kerülnek. Valami nincs rendben az Európai Unióban! Szerintem ennek a javaslatnak az indokolásában sem lenne helye a XXI. századi Európa nagy, magasztos szellemi örökségére és demokratikus eszköztárára hivatkozni, amikor egé sz egyszerűen azt látjuk, hogy a jelenben, a jelen politikai körülményekben ezzel nem rendelkezik. Nem is olyan régen volt szerencsém Brüsszelben az Európai Bizottság egyik magas rangú képviselőjét megkérdezni erről a témáról, nevezetesen: hogy lehet az, h ogy van egy, az Európai Unió alapjogi chartájának nevezett, egyébként szép, hangzatos szlogeneket és alapjogokat tartalmazó nyilatkozata, amely a lisszaboni szerződés óta az alapszerződések rangjára emelkedett, ennek ellenére nem hatályosul, és van olyan o rszág, például Csehország, amely az utolsó pillanatban ez alól felmentést kaphatott. Biztos, hogy ehhez az Európai Unióhoz szeretnénk ebben a formában tartozni? Biztos, hogy a magyar külpolitika és a magyar parlament csak annyit tud elérni, hogy egy alapjo gi chartának egyébként a világon a demokráciákban mindenhol elfogadott alapjogi tézisei se kerüljenek elfogadásra, ha ott magyarok vagy netalántán németek a sértett felek? (23.30) Ha ezek után csak egy emlékhatározatra telik, természetesen örülünk neki, ho gy legalább ezzel elindultunk, de ha csak egy emlékhatározatra telik, és ezek után nem tudjuk azt elérni, hogy akár a Benešdekrétumok, akár az egyéb jogsértések legalább első körben kimondásra kerüljenek, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz lesz a m agyarság túlélését biztosítani a Kárpátmedencében. Ehhez kellene az Országgyűlésnek, a magyar külpolitikának és a kormánynak is a hathatós fellépése.
