Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3415 vissza, és ezt hallotta mindig a szüleitől: tudod, fiam, legalább a Szent Andrástemplom két tornyát láthassam, amikor kimegyek az udvarba, a kertbe. Tehát ezért is azt gondolom, hogy Komárom, és azért i s, mert Komáromban a Kecskés László Társaság - amelyik a nevét egy komáromi helytörténészről kapta, aki szintén egyébként kitelepített család tagjaként élte át az eseményeket - mint civil szervezet több mint egy évtizede szervezi már meg Komáromban a felvi déki kitelepítettek és deportáltak országos találkozóját. Így Komárom városa a felvidéki kitelepítettek emlékvárosának is tekinti magát. Olyannyira, hogy a Monostori Erődben, amit képviselőtársaim is ismerhetnek, hiszen egy egyedülálló építészeti alkotás a Monostori Erőd Komárom városában, ott már a felvidéki kitelepítettek emlékművét is felavathattuk, és minden évben ott tudunk emlékezni, mindig másmás kitelepített felvidéki falu lakosságával. (22.30) Tehát ezért is tartom fontosnak, hogy ez a kezdeményez és elsősorban a civil szervezetek részéről érkezett. És itt nem is csak elsősorban a komáromi civil szervezetekre kell gondolni, hiszen nagyon sokan kerestek meg például Békéscsabáról vagy éppen a már előbb említett Bonyhádról is, ahol jómagam is jártam a kitelepítettek közösségénél. Nagyon sokan kérték azt, hogy ha lehet, akkor az Országgyűlés egy ilyen szimbolikus döntést is hozzon meg. Mindenhol elmondtam, ott is elmondtam, és itt is elmondom képviselőtársaimnak, hogy tudom, ez csak az első lépés ebben a z ügyben, és tényleg szimbolikus jelentőségű lépés, hogy legalább ezt megtegyük, mert ezt is elvárják tőlünk azok az emberek, akik átélték ezt a brutális kitelepítést. Tudom, hogy ezt követnie kell majd egy következő lépésnek is, hogy az úgynevezett csorbatói egyezményben foglaltaknak eleget tudjunk tenni, és bizony a kárpótlás, az anyagi kárpótlása is megszülethessen majd a felvidéki kitelepítetteknek. Korábban Vantara Gyula képviselőtársam nyújtott be egy azonnali kérdést ebben a tárgyban, és erre államt itkár úr azt a választ adta, hogy a kormány lekötelezett ebben az irányban, hogy minél előbb napirendre tűzze a kárpótlás ügyét. Bízom abban, Rétvári államtitkár úr ebben meg tud majd erősíteni minket, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok vele, hogy az átélt, megélt sorsokon változtatni már nem tudunk, de emlékeznünk és emlékeztetnünk, úgy gondolom, valamennyiünk kötelessége. Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a határozati jav aslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány ezt a javaslatot támogatja, mint ahogy a bizottsági vitákban is, ahogy láttam, mindenki elsősorban támogatólag szólalt meg mellette. Sajnos a XX. század unk olyasfajta történelemmel rendelkezik, hogy elég sok emléknapra kell emlékeznünk, legyen szó kollektív megbélyegzésről, kivégzésekről, legyen szó holokausztról, kommunizmus áldozatairól. Sajnos elég sűrű volt a XX. század ahhoz, hogy soksok emléknapot iktathassunk be a naptárunkba. Valóban, amikor fölmerül ennek az emléknapnak a kérdése, vagy akár a következő napirend kapcsán, mindenki elmondhatja, hogy talán nem soke az emléknapok száma. Nem az emléknapok száma sok sajnos, hanem azon szomorú történelm i események száma sok, amelyekről meg kell emlékeznünk a XX. században. Azért fontosak ezek az emléknapok nyilvánvalóan, hiszen minden közösség a maga identitását, a maga elszenvedett sérelmeit egyegy emléknapon sokkal inkább előbb tudja hozni. Egyrészről nyilvánvalóan elégtételt kell hogy kapjanak, a Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak, a magyar államnak mindig meg kell őket követni, és ezt meg is tesszük, hiszen
