Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3272 Épp ezért úgy gondolom, arra, hogy nincs meg a közoktatásban ez a nyugalom, amiről államtitkár asszony beszélt a bevezetőben, a legnagyobb bizonyíték az, hogy mi ma itt vagyunk, és vitanapot kell tartanunk húszegynéhány munkanappal nappal az átadásátvétel határideje előtt. Az indokokat már nagyon sokszor meghallgathattuk mind a kormány, mind a kormánypárti képvise lők részéről. A színvonal emelése, illetve az iskolák színvonalának egymáshoz közelebb hozása a legfőbb indok, amiért erre az államosításra, az állami szerepvállalás növelésére sor kerül. A magunk részéről a Jobbik frakciója és a Jobbik oktatási kabinetje sosem utasította el azt a gondolatot, hogy az állami szerepvállalást növeljük a közoktatásban, éppen azok miatt az indokok miatt, amik már itt is elhangzottak. Nemzetközi összehasonlítások is mutatják, hogy mekkora különbségek vannak sajnos az iskolák és e gyébként a családok között is, a jövedelmi helyzet mennyiben meghatározza azt, hogy milyen lesz a jövője egy gyereknek, és ezt megengedhetetlennek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy igen, valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel, de egy ilyen nagyszabású átalakít ást egyrészről sokkal átgondoltabban kellene végrehajtani - erről később szeretnék részletesebben beszélni , másrészt úgy érezzük, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik az állami szerepvállalásnak az ilyen módon történő megvalósításával. Legitim indokok állnak tehát a céljaik és a megvalósítás mögött, azonban nagyon sok olyan kulcskérdés van, amelyet egyáltalán nem kezelnek, illetve félő, hogy a későbbiekben, akár csak évtizedek múlva lehetnek meg azok az eredmények, amelyeket már akár ezeknél so kkal hamarabb várnak. Nyilvánvaló, hogy a finanszírozás az egyik kulcskérdése az oktatásnak is, mint mindennek, és a színvonal kiegyenlítésében, a minőségben is hatalmas szerepe van ennek, ezért nyilvánvalóan ez az a terület, ahol a leginkább érdemes és ke ll hozzányúlni a különböző iskolák fenntartásához, azonban önmagában ez egy csapásra nem fogja megváltoztatni azt a helyzetet, ami kialakult egy hátrányos helyzetű térségben vagy valamelyik budai általános iskolában. Nem fogja önmagában ez a változtatás kö zelebb hozni egymáshoz a gyerekeket és az iskolák színvonalát. A legfrissebb felmérések szerint öt olyan megye van Magyarországon, ahol 40 százalék feletti a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Ezek a körülmények, ezek a g yerekek, ezek az iskolák nem lesznek egy csapásra olyanok, mint ahol ugyanez az arány 10 százalék alatt van. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt a helyzetet kezelni kell, de ez nemcsak oktatási kérdés, hanem sokkal inkább átfogó társadalompolitikai kérdés, és nagy on sok olyan más oktatáspolitikai intézkedésük van, ami nem segíti azt, hogy ez megváltozzon. Az állami szerepvállalás növelése tehát egyrészről legitim lehet, de nem lehet legitim az önkormányzatok megalázása, és nem lehet legitim az önkormányzatok eddigi munkájának a semmibevétele, mert sajnos ez történik. Az önkormányzatoknak nincs választása, mindenképpen állami fenntartásba kerül az összes iskola, és nem biztos, hogy összhangban van ez a megvalósítási mód azzal a céllal, amit kitűztek maguk elé. A felz árkóztatás ellen hat például a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése, illetve a Hídprogramok sem fognak olyan eredményes, hatékony munkát elvégezni, amelyekre szükség lenne. (11.20) Késő ugyanis akkor motiválni már a fiatalokat, amikor épphogy má r majdnem lejárt a tankötelezettségük, késő 1415 éves korban elkezdeni azt, hogy őket tanulásra neveljük. Sokkal hamarabb kellene ezt elkezdeni. Úgy érzem, hogy államtitkár asszony és a kormány sok esetben nem jól méri fel a helyzetet. Említettem azt, hog y nyugalmat vizionálnak a közoktatásban és az intézményekben, de az a rengeteg kérdés, ami hozzánk, képviselőkhöz, az Országgyűléshez és nyilvánvalóan a tárcához is eljut, azt mutatja, hogy nincs nyugalom, és a sztrájkbizottság felállítása sem a nyugalomra utal. De beszélhetnék arról is, hogy az igazolatlan hiányzások számának a csökkenése mögött milyen valóság húzódik meg. A statisztikákban biztosan kimutatható az, hogy egyharmaddal csökkent az
