Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3270 Döntés ülésvezetési kérdésben ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntést hoznunk. Balczó Zoltán alelnök úr jelezte, hogy föl kíván szólalni a vita során. Ahhoz, hogy alelnök úr a vitában felszólalhasson, és a továbbiakban ennek a vitának a menetét is majd mint levezető elnök vezethesse, ahhoz az Országgyűlés határozata szükséges. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárule ahhoz, hogy Balczó Zoltán alel nök úr az előterjesztés tárgyalásánál felszólalhasson, és a továbbiakban a vitát vezesse. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványom at elfogadta. „ A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita ELNÖK (dr. Latorcai János) : Most folytatjuk a vitát . Megadom a szót Michl József képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoká nak. Parancsoljon, képviselő úr! MICHL JÓZSEF , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Szakszervezeti Vezetők! A mai politikai vitanapon, gondolom, nem a jól vagy még jobb an eltalált megoldásokról, szabályozások megoldási javaslatairól, nem az aktuális oktatási rendszer kétségkívül még mindig meglévő kisebbnagyobb hiányosságairól kellene vitáznunk csak az ellenzék által amúgy is rövidnek ítélt időtartamban, hanem sokkal in kább arról a kérdésről, hogy milyen világot szeretnénk gyermekeinknek, mert ez dönti el a hogyant. Milyen világot építsünk? Ma talán a leghangosabb, de remélem, nem a legtöbb válaszoló azt kiáltja erre a kérdésre: szabadot! Szabadabbat, bármilyen szabad is ! Most hosszabb filozófiai elemzésre nem futja időmből, de abban szeretném, ha egyetértenénk, és ezért szólok most, hogy a szabadság csak felelősséggel együtt értelmezhető, az egyszeri, megismételhetetlen élet iránt érzett és megélt felelősséggel. Bármilye n furcsa is, nem a szabadság a csúcsérték, hanem sokkal inkább a szeretet, vagyis az élet maga a csúcsérték. Mindent az élet tiszteletének kell alávetnünk. Mi olyan világot szeretnénk építeni, amiben mindenki a helyén van, és ezért boldog. Egy nagyszerű pe dagógus ismerősöm mondta a következő mondatot: a gyerekeknek nem azt kell adni, amit kérnek, hanem azt, amit kérniük kellene. A tanulás már Arisztotelész szerint is örömet okoz az embernek. Milyen világot építünk? Jelenleg sajnos gazdaságkort. Olyat, ahol szabad, sőt trendi rossznak lenni, becsapni a másikat, dicséretes és védendő a deviancia. A digitális demencia már megfosztja az embert a gondolkodástól, a helyes értékítélettől, amely elárasztja most világunkat. Olyan világ épül, amelyben úgy tűnik, hogy a foszlányismeret is elég a megélhetéshez. Tisztelt Országgyűlés! Mi olyan életet akarunk építeni, ahol az élet az érték, és ebből fakadóan a feladat az elszabadult ösztönvilág kiszolgálása helyett annak féken tartása és korlátok közé szorítása; ahol nem a szétszórás, hanem az építés a természetes. A magyar nyelv olyan szépen fogalmaz: aki nevel, az növel. Egy idézet következik: “Minél engedékenyebb egy társadalom, annál kevésbé lehet engedékeny a nevelés, amely az egyént az életre ebben a társadalomban fel készíti. Ha azt akarjuk, hogy a felnőtt ne éljen vissza szabadságával, akkor a felnövekvő s még formálható gyermeket rá kell szoktatnunk az önfegyelemre, az önkontrollra.”
