Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3259 elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, kézségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő tudatos fejlesztése révén , és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre és céljaik elérésére a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelésoktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetsé ggondozás.” A nemzeti köznevelésről szóló törvény tehát egyértelműen kijelöli a célokat, azokat az alapértékeket, amelyek mentén az iskolarendszert a jövőben irányítani óhajtjuk. A törvény végrehajtását követően számos jogalkotás történt. Most csak a legfo ntosabbakat emelném ki. Megszületett a törvény végrehajtásáról szóló rendelet, amely lehetővé tette, hogy a tanév gond nélkül elkezdődjék, mindössze néhány hónap leforgása alatt, ami elég nagy teljesítmény ahhoz képest, hogy a korábbi végrehajtási rendelet ek elkészülése sokkal több időt vett igénybe. Áprilisban a kormány elfogadta a Nemzeti alaptantervet - amiről még fogok szólni , mintegy 250 szakember működött közre az alaptanterv végrehajtásában. Kiadás előtt állnak a kerettantervek, amelyek eddig több mint 6 ezer oldalt tesznek ki, amelyek szintén a tanítás tartalmát szabályozzák egyértelműen. Tankönyvrendelet készült, és a nyáron megszületett a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról szóló kormányrendelet, amely az iskolák, köznevelési intézmények ál lami fenntartásba vételéről rendelkezik, illetve megteremti ennek a lehetőségét. És a napokban tárgyalja az Országgyűlés a T/8888. számú törvényjavaslatot, amely az átadásátvétel részletkérdéseit szabályozza. Nézzük meg, hogy mit tudunk mondani az elmúlt időszak és a ma finanszírozási lehetőségeiről és vonatkozásairól. 2008ban történt az az óriási változás, ami jelentős mértékben rontotta a közoktatás finanszírozását, utána, tehát 2008ban az alap- és középfokú oktatási intézmények összes költségvetési tá mogatása 718 milliárd 894 millió forint volt. Ezután csökkenés történt, 2009re ez már csak 685 milliárd 554 millió forintot tett ki, tehát 33 milliárd 340 millió forintot vontak ki akkor a közoktatásból. Ezt 2011re növelni tudtuk, a közoktatási költségve tés - az óvodákat nem beleértve - 758 milliárd 174 millió forintra rúgott. Persze ez sem sok, de a növelés ténye azért tény marad. Az intézményszámokban is elég jelentős változás állt be, míg 2001ben és 2002ben 8905 iskolát tartott számon az Oktatási Hiv atal, ezek száma 2011re 6538ra csökkent, azaz a csökkenés 2367 intézmény. A feladatellátási helyek számában nem történt ilyen radikális csökkenés, ott 447tel csökkent a feladatellátási helyek száma. Nézzük meg, hogy mit tudok hozzátenni ahhoz, amit mini szter úr elmondott az önkormányzati fenntartási rendszerrel kapcsolatban. A legnagyobb probléma az önkormányzati fenntartásban az az óriási forráskivonás, az a nagy eladósodás, amely mára 1830 milliárd forintot tett ki, és ennek eredményeképpen azzal kelle tt szembesülnünk az elmúlt években, hogy óriásivá nőttek a különbségek az iskolák lehetőségei, finanszírozása, de még a pedagógusok fizetése között és nem utolsósorban - és ez a legnagyobb fájdalom - a gyerekek teljesítményében. Ezt igazolták azok a nemzet közi felmérések is, amelyek kimutatták, hogy a gyerekek közötti különbségek voltaképpen nem csökkentek, és alapvetően meghatározó volt az, hogy hová születtek és milyen iskolába jártak. Miközben az előző kurzus az esélyegyenlőtlenség megszüntetését hirdett e, és az esélyegyenlőség megteremtése volt az egyik kiemelt célja, az egyenlőtlenségek csak növekedtek. Nem utolsósorban ez visszavezethető arra a fenntartásra, amely nagy különbségeket mutatott a fenntartás lehetőségei között. A kétezernél több önkormányz ati fenntartó természetesen különböző módon viszonyult az iskolákhoz, emiatt szétaprózottság történt, és az iskolarendszer egysége komoly repedéseket mutatott. Teljes mértékben hiányozott az állami felelősségvállalás garanciája, olyannyira, hogy az oktatás t irányító miniszter vagy államtitkár csak nagyon áttételesen, közvetve tudott információkhoz jutni, és egyáltalán beavatkozni ott, ahol kellett. Teljes mértékben hiányzott a közoktatás rendszeréből a külső ellenőrzés, amelyet nem pótoltak, csak némiképpen kiegészítettek azok a mérések, amelyek sok mindent megmondanak a tanulók teljesítményéről, de az iskolák működéséről,
