Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2753 Fideszt, mind az MSZPt. Ez pedig nem más, mint a társadalom megszorítása árán is hordani a magyar emberek pénzét az adósságszolgálat lyukas hordójába. A különbség mi? Az egyik vödörrel hordja a vizet, a másik pedig slaggal önti bele. Hogy ezek közül melyik a jobb Magyarország számára, ezt a vitát a Jobbik átengedi önöknek, MSZPs és fideszes képviselőtársaim. Elsősorban, amit a Jobbik m indenképpen fontosnak tart megvizsgálni, hogy az adósságpályánk fenntarthatóe vagy fenntarthatatlan. A Jobbik álláspontja az, hogy fenntarthatatlan. Nem fogok most erőlködni azzal, hogy saját érveket hozzak erre, mert azt már számtalanszor elmondtuk, de ú gy tűnik, hogy ez süket fülekre talál, de ha nem hisznek nekünk, talán majd hisznek másnak. Ezért összegyűjtöttem néhány olyan nemzetközi szervezetnek, intézetnek a megnyilatkozását, ami ezt támasztja alá. Itt van a Morgan Stanley, a globális pénzügyi szol gáltatócsoport londoni elemző stábja, az egy évtizedre előretekintő adósságfenntarthatósági modell számítása: szerintük ahhoz, hogy a magyar államadósság nagyjából szinten maradjon - itt a “szinten maradás” fontos szó - a következő tíz évben az kell, hogy ebben a periódusban minden évben - a “minden évben” megint egy fontos szó - a gazdasági növekedés minimum 1,5 százalékos, a deficit mindössze 3 százalékos, a forinteuró árfolyam 260 forint, az állampapírok kamata pedig 5,5 százalék legyen. Ha ezekből bárm elyik - és itt a “bármelyik” megint egy fontos szó - nem teljesül, akkor az államadósság elszáll. Tehát ezeket a számokat megnézve az látható, hogy ezek közül óriási társadalmi pusztítás árán maximum a 3 százalékos deficit tartható, de ha komolyan vesszük a Morgan Stanley figyelmeztetését, hogyha bármelyik nem teljesül, már elszáll az államadósság, akkor úgy tűnik, hogy ez az áldozat ebben az esetben teljesen értelmetlen az államadósság pályafenntartása szempontjából. De ha nem hiszünk a Morgan Stanleynek, akkor talán hisznek az OECDnek, amelyik azt mondja, hogy még a legkedvezőbb gazdasági forgatókönyvek esetén is, ami egészen valószínűtlen, de még ebben az esetben is legalább 25 százalék esélye van annak, hogy a GDParányos államadósság a kritikusnak teki nthető 90 százalékos szint fölé csússzon. Ez egyébként az OECD magyarországi éves jelentéséből származó mondat. Egészen furcsa, hogy egy jobbikos képviselő az Európai Bizottságot idézi, de ebben az esetben mégis adekvát, ugyanis az Európai Bizottság a köve tkezőt mondja: “A növekedési és a költségvetési prognózisokból a jelenlegi kamatszintekkel számolva együttesen az jön ki, hogy növekedni fog az államadósság, ami a jelenlegi 80 százalék körüli szintről 2020ra a GDP 100 százalékát is elérheti.” - 2012. sze ptember. És aztán jön még egy elemzés, és talán ez a legérdekesebb - és milyen furcsa, hogy ez nem nagyon kapott Magyarországon a hazai sajtóban publicitást , a Capital Economics rangos londoni elemző cég elemzése. Ez a cég sorba vette a lehetőségeket Mag yarországon az adósságprobléma megoldására, és egészen nagy nyitottsággal tette ezt, azzal a fajta nyitottsággal, amivel egyébként a kormánynak is hozzá kellene állnia a kérdéshez. És elmondja, hogy négy lehetőség van az adósságprobléma megoldására: az els ő az infláció felpörgetése; a második a gyors gazdasági növekedés, kinőjük az adósságot, ugye; a harmadik a további megszorítások; a negyedik pedig az adósság újratárgyalása. Tehát ez is egy lehetőség. (11.30) A cég elemzője rámutat, hogy az első út, tehát az infláció felpörgetése azért nem működik Magyarországon, mert a deviza alapú adósság nagy tömege ezt nem teszi lehetővé. A gyors gazdasági növekedésen keresztüli út pedig egyszerűen azért nem járható, mert a gazdaságban nincs ilyenfajta várakozás, lehet őség és potenciál. Arról is beszél az elemző, hogy ez a magyarországi helyzet, mármint a gyenge gazdasági növekedés, a magas adósságterhek, a magánszektor adósságterhei, a kevés új munkahely fokozódó társadalmi elégedetlenségekhez vezet, amely a további me gszorítások politikáját sem teszi lehetővé, tehát a harmadik út is bezárult. És akkor most figyeljenek, és figyeljen a miniszter úr is, mivel zárja az elemzését az elemző cég Londonban, idézem szó szerint: “Mivel már öt éve a költségvetési megszorítások, i lletve a magas adóterhek visszafizetésének útján jár a magyar gazdaság, mindez oda vezethet, hogy a 2014es választásokra