Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 5 (233. szám) - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2702 Házszabály rendelkezésein. Hiszen abban az esetben lehetséges ez, adott esetben ennek a teljesítése, ha ilyenfajta észrevétellel él a Költségvetési Tanács, hogy ezeket a módosításokat a zárószavazás előtt a kormánynak keresztül kell vinni e, illetve ezeket a módosítási javaslatokat a Ház elé kellene hoznia. De nyilvánvalóan nemcsak ez az egyetlen olyan eset, olyan körülmény, amikor előállhat az a helyzet, hogy az Országgyűlés elfogadja ezeket a fő számokat, ilyen értelemben, ha úgy tetszik, akkor kőbe vési, és egy olyanfajta helyzet áll elő, olyan nemzetközi helyzet áll elő, olyanfajta körülmények keletkeznek, amikor is zajlik egy költségvetési törvény megalkotásának a folyamata, de ténylegesen tudjuk, észleljük, hogy azokkal a számokkal, az okkal a bevételi és kiadási számokkal már nem teljesíthető mindaz, ami elvárásokat támasztunk a költségvetési törvénnyel szemben. Itt az állam adósságcsökkentésén túlmenően többek között nyilvánvalóan nemcsak azért kell megfelelnünk például az államháztart ási hiány 3 százalék alatt tartásának, mert ez egyfajta elvárás az Európai Uniótól, hangsúlyozom, hogy ez az elvárás nem úgy születik, hogy összegyűlnek az Európai Bizottság tagjai és ezt a döntést hozzák, nyilvánvalóan nagyon jól tudjuk, hogy amikor Magya rország csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadta az Európai Unió alapszabályát, elfogadta az Európai Uniónak azokat a - ha úgy tetszik - játékszabályait, amelyeknek minden egyes tagjának meg kell felelnie, ilyen értelemben Magyarországnak is, többek közö tt annak, hogy az államháztartás hiányát 3 százalék alatt kell tartani. Azt is tudjuk, hogy 2010 előtt nem sikerült egészen 2004 óta, amikor is csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, nem sikerült teljesíteni, ezért Magyarországgal szemben a csatlako zástól megindulva ez a túlzottdeficiteljárás folytatódik, amely eljárás nemcsak azért baj, mert ilyen értelemben nem teszünk eleget egy olyan szerződésnek, amelyet egyébként aláírtunk és annak a feltételeit vállaltuk, nemcsak azért baj, mint ahogy szoktuk időnként mondani, szerintem rossz megközelítéssel, hogy szégyenpadra kerültünk, mert azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez nem az a tér, ahol szégyenpadról és éltanulóról érdemes beszélgetni, sokkal inkább nyilvánvalóan az államháztartás hiányát a saját dimenziónkban, a saját szemszögünkből érdemes nézni. Azért kell ezt leszorítani és lehetőleg nyilván közelíteni a nullához, mert ez azt jelenti, hogy alapvetően az ország képes abból gazdálkodni, ami bevételeket tud teremteni és ami bevételekre számíthat, és nem kell hitelekből fenntartani a költségvetés egyensúlyát. Ez valójában nemzeti érdek és nem valamiféle nemzetközi elvárás. Az más kérdés, hogy ehhez a nemzetközi elváráshoz kapcsolódnak olyan dolgok, mint például azokhoz az európai uniós strukturális forrásokhoz való hozzájutás, amelyektől adott esetben megfoszthatók volnánk vagy éppenséggel ennek az összege csökkenthető, visszatartható, mint amire volt példa néhány héten keresztül Magyarország vonatkozásában. Tehát nyilvánvalóan ez is mindannyiunk, az ország érdeke, hogy e szempontnak eleget tudjunk tenni. Az is kétségtelen, hogy előállhat az a helyzet, amikor érdemes vagy szükséges, vagy elkerülhetetlen azoknak az intézkedéseknek a meghozatala, amelyek például e szempont teljesüléséhez szükségesek épp en a költségvetési törvényjavaslat vagy a költségvetési törvény megalkotásának folyamatában. Mint az a szempont, amely szintén szerepel a javaslatban, hogy előállhat az a helyzet is, egyrészt teoretikusan is beszélhetünk erről a dologról, de tudunk mondani konkrét példát is, hogy éppen egy nemzetközi bíróság vagy akár az Alkotmánybíróság hoz olyan döntést, amely a költségvetést oly mértékben terheli, hogy azt kevéssé mondhatjuk akár bagatell összegnek, és ilyen értelemben amikor még egy alkotási folyamatban vagyunk, jogszabályalkotási folyamatban vagyunk, akkor sem érdemes nem tudomást venni erről, akkor sem érdemes úgy gondolkodni róla, hogy majd esetleg annak hatályosulása esetén módosítjuk a törvényt, és akkor ilyen értelemben helyreállítjuk ennek a prob lémának a megoldását. Sokkal inkább ésszerű abban a pillanatban erre megoldást találni, amikor maga a probléma felmerül. Ezek a szempontok és nyilvánvalóan esetlegesen, ahogy a javaslatunkban szerepel, egy nemzetközi szerződés beállta, hatályosulása, telje sülése is teremthet egy olyan helyzetet, amikor is
