Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VARGA GÉZA (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VARGA GÉZA (Jobbik):
2475 vidékfejlesztési stratégiában, a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiában és sok helyütt másutt is ugyanazok a szempontok vannak, amelyeket mi is helyesnek tartunk. Ha egy mondattal akarnám érzékeltetni, hogy miben gondoljuk , hogy ennek a földforgalmi törvénynek módosulnia kellene, akkor azt mondhatom, hogy úgy tudná ez a közjót leginkább szolgálni… De ez akár egy közös nevező is lehetne közöttünk, jobboldal, baloldal, ilyen párt, olyan párt között, hogy a közjóra arra alakít sunk ki egy szűrőt, nézzük meg, hogy mit tekintünk annak. (19.10) Van, aki azt mondja, ha a mezőgazdaság élelmiszert állít elő, az már maga a közjó, és ne kívánjunk többet a gazdától. Mi ezzel így nem értünk egyet, mert a közjó ennél természetesen sokkal t öbb. A foglalkoztatás, a környezetvédelmi szempontok, a vidék megtartóképessége, a mezőgazdaság helyi gazdaságban való részvétele és sok minden más tartozik a közjó körébe. Ha röviden akarnám megfogalmazni - és ezzel menjünk haza, hogy a Jobbik mit is szer etne , akkor azt mondanám, úgy tudnánk a fejéről a talpára állítani a rendszert, hogyha nem mezőgazdaság szempontú lenne a gondolkodásunk, amikor a vidékről beszélünk, hanem vidékfejlesztő szempontú. Tehát ha elfogadnánk azt, hogy a mezőgazdaság a vidékfe jlesztés része, és nem a vidékfejlesztés a része a mezőgazdaságnak. Meg kell mondjam, nem vádolható a magyar kormány azzal, hogy ebben különösen kilóg a sorból az EUtagállamok tekintetében, mert az Európai Unió sem így tekinti, a vidékfejlesztés ott is a kilencvenes években kezdett el megjelenni, akkor, amikor a nyolcvanas években már nyilvánvalóan látszott az, hogy a mezőgazdasági szemlélet, az egyedül a hatékonyságra törekvő mezőgazdaság mekkora károkat okozott a vidék testén. A nemzetek vidékchartája - ami ma délután már említésre került, különösen Ángyán államtitkár úrtól - is világosan erről beszél. Ha az egészet abban a kontextusban néznénk, hogy vidéken nem néhány ezer vagy néhány tízezer gazdaságról vagy üzemmel rendelkező tulajdonosról kellene besz élünk, hanem arról a 34 millió emberről, akiket érint az, hogy vidéken a földet, illetve magát a mezőgazdaságot valóban úgy tekintjüke, mint semmi mással nem pótolható munkahelyteremtő eszközt, és akkor a járulékos munkahelyteremtésre is ki tudnánk tekin teni. A módosító javaslatainknak ez az általános szemlélete, és remélem, hogy ezzel nehéz vitatkozni. Ha ebben az irányban találhatnánk valamilyen konszenzust, akkor talán még egy konszenzusos törvény is születhetne. Rögtön leszögezem, hogy a jelenlegi ett ől nagyon messze van. Délután végigmentem a törvényen, és elmondanám tételesen, hogy miben is javasolnánk változtatást, illetve miben ütközünk a törvény jelenlegi szövegével. Vegyük mindjárt a “földműves” fogalmát. A “földműves” valóban egy ízes, szép, nag yon sok mindent kifejező magyar szó. Nem fogom elfelejteni Jakab képviselőtársam bizottsági ülésen elhangzott hozzászólását, aki azt mondta, hogy az ő édesapja foglalkozásaként “földműves” volt bejegyezve és ő erre büszke. Egyetértek vele, legyen is rá büs zke, én is büszke vagyok az összes ősöm földműves voltára. De azt javaslom, hogy a “földműves” fogalmát toldjuk meg a “gazda” szóval, mégpedig abban az értelemben, ahogy ezt a törvény használja. Ugyanis ez a földtörvény a “földműves” alatt a földtulajdonho z jutó, földet művelő személyekre gondol, és aki földtulajdonhoz jut, az már nemcsak egyszerűen földműves, hanem földműves gazda. Ez látszólag csak nyelvtani ügyeskedésnek, okoskodásnak tűnhet, de nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg a mögöt tes tartalmát. A “földműves” szót megtartanám arra a nagyon sok vidéki, mezőgazdaságból élő alkalmazottra, akiket már ma is többször neveztek bérmunkásnak, vagy amikor nagyon csúnya szót akarnak használni, akkor bérrabszolgának, elsősorban a szocialisták s oraiból. Vidéken valóban vannak olyan emberek - és ezt nem lehet tagadni , akik soha nem akarnak majd vállalkozni, mert nem tudnak, nem képesek rá, nem akarnak, nem ambicionálják, de a mezőgazdaságban dolgoznak. Ha a “földműves” szót megtartanák az ő szám ukra - hiszen ők is elvitathatatlanul a magyar földet, a hazánk földjét művelik , és azokat a földműveseket, kvázi egy másik célcsoportot, amelynek a tagjai tulajdonhoz is jutnak, a “földműves gazda” szóval illetnénk, akkor befogadóbb lenne ezáltal a törv ény. Tehát
