Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
2425 földtörvényben előttünk fekvő megoldásrendszer, jogi környezet között. Azt gondolom, hogy ezt a koherenciazavart kell tulajdonképpen elhárítanunk. Miben is áll ez a koherencia zavar? Mi is volt az az eredeti elképzelés, amely mentén ezeket a nemzetbiztonsági szempontokat is mérlegelve megfogalmaztuk a vidékstratégiát? Ez a vidékstratégia egy olyan mezőgazdaságot fogalmaz meg, amely valóban a gerince tud lenni a vidéknek. A vidék i térségek európai chartája mondja, hogy a mezőgazdaság a vidék gerince - de nem akármilyen mezőgazdaságról van szó. Az a fajta tőkés nagybirtokrendszer, amely a szocialista előzmények után elprivatizált állami gazdaságok és téeszek romjain létrejött, az a lkalmatlan a vidék megőrzésére, ott a tőkés spekuláció dominánsan jelen van, és nem mérlegeli ez a befektetői kör azt, hogy milyen hatása van ennek a vidéki környezetre. Ehelyett egy másfajta javaslatunk volt. Mi azt mondtuk, hogy olyan mezőgazdaságot szer etnénk, amely minőségi élelmiszert állít elő úgy, hogy megőrzi a tájat, fenntart egy élhető környezetet, és úgy, hogy munkát, megélhetést ad a lehető legtöbb ember számára. Ezt kis- és közepes családi gazdasági modell formájában az európai modellnek megfel elően gondoltuk megvalósítani. Hadd hozzak egykét példát, mit is jelentene ez valóban, például ez az európai családi gazdasági modell. Milyen méretekről is beszél az Európai Közösség? Mert az egyik kulcskérdés ezeknek a gazdaságoknak a mérete. Itt mindenk i beszél kis, közepes és nagygazdaságokról, de jó lenne definiálni, hogy mit is értünk ez alatt. Ha megengedik, legalább ezt az egy példát idehoznám, hogy egy kicsit e tekintetben világosabbá tegyem a helyzetet. A 2011es legutóbbi Eurostatadatokat hozná m ide, ahol is az átlagos birtokméret, az átlagos nagyság, amiből egyegy család megél, Lengyelországban 6 hektár, Olaszországban 8 hektár, Svájcban 17 hektár, Ausztriában 19 hektár - Svájc ugyan nem európai uniós tagállam, de érdemes megnézni , Hollandiá ban 25 hektár, Belgiumban 29 hektár, Németországban 46 hektár és Franciaországban 52 hektár, Dániában 60 hektár. Ez az átlagos birtokméret. Ezt nevezik családi gazdálkodásnak. Nem gondolja persze senki, hogy önmagában ez a modell elégséges. Ehhez kell hogy társuljon az a szövetkezeti modell, ami itt szóba került már. Mert lehet versenyképes gazdálkodást folytatni, ezt bizonyítja Európa. Ez nem skanzen! Hát megélnek ebből családok százezrei Európában, hogyha amikor a piaccal kapcsolatba kerülnek ezek a kis e gységek, akkor összefognak és közösen szereznek be, adott esetben feldolgoznak vagy értékesítenek. Tehát nem a termelésben kell elérni a gigaméreteket. Ezt azért vagyok kénytelen idehozni, mert látható az a törekvés ezen a földtörvényen is, hogy nyomja fel felé a határokat, és általában a versenyképességre hivatkozik. Egy kérdést hadd tegyek fel: hogyan lehet az, hogy az a lengyel mezőgazdaság, amely a kisparaszti gazdálkodást soha nem számolta fel, soha nem számolta fel, képes volt kiszorítani a magyar piac ról a tejet, a magyar tejet és a magyar húst, miközben nálunk állattartás már csak a szakosított nagy telepeken maradt, amit olyan vehemensen védenek a szocialista barátaink? Hogyan létezik ez? Valóban hatékonyabb akkor az a fajta gazdálkodás, amely egyébk ént a nyolcvanas évek végére csődbe vitte az összes téeszt és állami gazdaságot is? Hogyan létezik ez? Ezt a fejekben világossá kellene tenni. Azért erre koncentrálok, mert az a baj, hogy szakmailag nem megalapozott ez az egész elképzelés, ami ebben a törv ényben megjelenik. Nem kell gigaméreteket létrehozni ahhoz, és az európai agrármodell nem erről szól, és nem skanzen az európai agrármodell, hanem a közjó szempontjából is teljesítményeket vár el a mezőgazdaságtól. A méreteit növelő gazdaság a termelési kö ltségeit, a tőkebefektető termelési költségeit persze csökkenti, de a termelési költségek csökkentésével aránytalanul megnöveli a társadalmi költségeket, a foglalkoztatási költségeket, a környezeti költségeket, merthogy erre nincs tekintettel, mert ettől l esz úgynevezett hatékony a gazdálkodása. Nekünk az összhatékonyságot kell nézni az erőforrásfelhasználásnál, hogy társadalmi szempontból, a közjó szempontjából hogyan tudjuk ezt az erőforrást a legjobban felhasználni. Még egy tévhitet szeretnék eloszlatni , és ez pedig a foglalkoztatásra vonatkozik. Itt folyamatosan elhangzik, hogy a nagyüzem milyen nagy foglalkoztató. Hát azért lett nagy egyébként, bocsánatot
