Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
238 erre a célra használnak fel. De mi lesz utána? A kölcsönt ugyanis vissza kell adni. Egy év múlva 100 milliárd forinttal többet kell vis szatenni ebbe a rendszerbe, és nem áll rendelkezésre az eredeti forrás. Ez nyilvánvalóan a most bejelentett adóintézkedések fenntarthatóságát kérdőjelezi meg. A másik kérdés a Magyar Nemzeti Bank megadóztatása. Ezzel gyakorlatilag a saját közösségi forrása inkra vetünk ki adót, amit megint csak meg lehet csinálni, pénzügyileg keresztülvihető művelet, de a Magyar Nemzeti Banknál képződött veszteséget a következő évben a jegybankra vonatkozó törvény - amit egyébként az Európai Unió diktált és mondott tollba a kormánynak - előírásai szerint vissza kell pótolni költségvetési forrásokból. Megint csak mi történik? Egyik évben sikerül megoldani, a következő évben pedig nemhogy nem sikerül megoldani, hiszen nem áll ugyanaz a forrás rendelkezésre, de még vissza is kel l tenni a pénzt a kalapba. A harmadik ilyen pedig az Államkincstár tranzakcióinak a megadóztatása. Itt ugyanaz történik: az állam a saját kifizetéseit adóztatja meg, és ebből remél adóbevételt. Ha ilyen egyszerű lenne adóbevételt kreálni, akkor emeljék fel hirtelen ötszörösére ennek az adónak a mértékét, s akkor még jobb, mert még több pénz folyik be. De hát ez önmagában nyilvánvalóan nem megy, hiszen az ember sem tudja kirángatni saját magát hajánál fogva a mocsárból, s ugyanígy a gazdaságpolitikában sem m űködik az, hogy az állam saját maga megadóztatásával kreál újabb és újabb adóbevételeket. Ez ilyen módon nyilvánvalóan nem fog működni. Elhangzott az, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint - amelynek a Fideszközelisége kész tényként kezelhető, elég, ha a nemzetgazdasági tárca államtitkárára gondolunk, vagy Parragh László úrra, aki maga is egy Fidesz közeli személy, szerintem felvállaltan, legalábbis nem hallottam, hogy ezt valaha is tagadta volna - elsősorban a kereskedelemben dolgozó embereket segítik majd meg ezek az adóváltozások, mert ők azok, akikre ez leginkább kiterjeszthető. Csak kérdezem én, képviselőtársaim, hogy vajon tényleg a kereskedelmen kelle leginkább segíteni. Én egyetértek azzal is, hogy segítsük meg a kereskedelemben dolgozó embereket. (13.20) Csak kérdés az, hogy több eladóra lesze szükség attól, ha bevezetjük ezeket az adóintézkedéseket. Hát az a helyzet, amit már Bertha Szilvia nagyon helyesen elmondott és kiemelt előttem, hogy alapvetően nem lesz több eladóra szüksé g a kereskedelemben, nem lesz több árufeltöltőre szükség, ha alacsonyabb az adókulcsa az eladói tevékenység végzésének vagy különböző kereskedelmi tevékenységeknek, akkor nem lesz attól még több kereskedőre szükség. Ugyanannyi termék, ugyanannyi áru fogy e l. Mi az, ami a kilátást jelenthetné a jelenlegi helyzetből? Az, hogy a magyar állam a termelést preferálja. Támasszuk fel a magyar ipart! Erősítsük meg a magyar mezőgazdaságot, erősítsük meg a turizmust! Ez a három ágazat, ami tartósan képes kívülről, kül földről is jövedelmeket vonzani Magyarországra. Gondoljunk csak bele: nemrég Magyarországon még buszokat, orvosi műszereket, vonatokat, nagyon sok mindent gyártottunk. Jelenleg már egy bérmunkás állam lettünk. Most annak örülünk, ha a legjobban menő magyar cégek beszállíthatnak egyegy lökhárítót egy nyugati autógyár részére. Hát messze nem ugyanaz a helyzet. Magyarország részére az Európai Unió látható módon azt okozta, hogy elveszítettük az ipari kultúránk, az ipari hátterünk jelentős részét, holott nyilv ánvaló, hogy pont ez az az ágazat, amibe érdemes lenne összpontosítani az erőforrásokat. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban, ott is mélyrepülést látunk. Erre semmilyen választ nem ad az előttünk fekvő törvényjavaslat. Sem az ipart, sem a mezőgazdaságot ne m preferálja. Azt már talán mondanom sem kell, hogy a turizmust sem. Most a kérdés az, hogy ha a kereskedelemben dolgozókat próbáljuk megerősíteni, az szociális intézkedésként elfogadható, de nyilvánvalóan nem fogja stimulálni a gazdaságot. Akkor mit érünk el ezzel az intézkedéssel, ha ilyen módon célszerűtlenül költjük el ezt a pénzt? Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy akkor, amikor beszél a kormány arról, hiszen itt elhangzott többször is, hogy megemelték a minimálbér összegét, azért emlékeztetnék ar ra, hogy az a bruttó 93 ezer forint, ami jelenleg a minimálbér összege, az 11 300 forinttal többet ért 2010 tavaszán, mint jelenleg; önök olyan adóváltozásokat fogadtak el, amelynek az az eredménye, hogy pont a
