Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
227 is összevethessék, a pályakezdőkre, a gyesről, a gyedről visszatérni szándékozó gyermekes anyákra, a legalább 3 hónapig álláskeresőként nyilvántartott tartós munkanélküliekre, az 50 év felettiekre vonatkozott, azaz éppen a nehéz munkaerőpiaci helyzetűeket kívánta segíteni abban, hogy el tudjanak helyezkedni. Nem könnyen belátható, hogy miért kell szónoki fordulatok keretéb en úgy csinálni, mintha ez a munkaerőpiaci eszköz ne lenne már köztünk évek óta, és mint kiindulópont, nem befolyásolná azt az új találmányt, amit most önök munkahelyvédelmi programnak neveztek el. Mert fel kell tenni a kérdést: miért hagyják veszni a kor ábbi eszközrendszer közül a Start Plusz, a Start Extra és a további Startcsomag kedvezményeket, ha nem azért, hogy hasonló tartalommal, kommunikációs fogásként bevezessenek egy erre irányuló új csomagot. Félre ne értsék, egy pillanatig nem vagyok ellene, hogy célzott járulékcsökkentéssel próbáljanak a hátrányos helyzetű, munkaerőpiaci helyzetű rétegeknek segíteni, de miért kell a kommunikációs trükk, és azt ígérni az embereknek, hogy attól, ami már lényegében eddig is volt, és némileg más feltételek melle tt újraíródik, attól fordulatot tudnak elérni a munkahelyek megvédésében. Nincsen erről szó, kérem szépen, ráadásul - és ez a második mondandóm - önök olyan egyéb lépéseket tesznek a munkaerőpiacon, amelyekkel pont az ellenkező hatást váltják ki. Három pél dát említenék meg erre csak. Az egyik a minimálbér adóterheinek a drasztikus növelése. Talán emlékeznek rá, 1998 és 2002 között egyszer már ezt megtették. A megszűnt könnyűipar, textilipar, szóval ez iparágban állások tízezreinek, 80100 ezer munkahelynek a csökkenése következett belőle, most pedig ráadásul úgy tették meg a minimálbéremelést, hogy miközben felemelték hetvenvalahányezerről kilencvenvalahányezerre, aközben annak a zsebekbe jutó tartalma egy forintot sem változott lényegében, az embereknek nem jelentett béremelkedést, viszont az adótartalma több mint 20 ezer forintot nőtt. Azaz miközben arra hivatkoznak, hogy az alacsony béreket megemelték, nem tettek mást, csak a versenyképességét csökkentették a legalacsonyabb béreken foglalkoztatott, mini málbéren dolgozó embereknek, azaz sajnos megint számíthatunk jelentős foglalkoztatáscsökkenésre, éppen ott, ahol a legrosszabb a munkaerőpiaci esély a képzettséggel nem rendelkezők körében. A második példám a munka törvénykönyve. Önök is tudják, hogy Magy arországon - itt elhangzott - sajnálatosan talán az egyik legalacsonyabb az aktív korúak közül a foglalkoztatottak száma. Nos, ilyen időszakban viszont az is igaz, hogy aki dolgozik, az a második legtöbb időt dolgozza egy éven belül az OECDországok közül, azaz egy évben nagyon jelentősen túlórára kényszerülnek. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a munkaidőalap felosztása felé indul el a munkaerőpiaci politika, de nem, önök tovább növelték a túlóra lehetőségét, felemelték a munka törvénykönyvében 200ról , ha jól emlékszem, 250re a teljesíthető munkaórák számát, a túlmunka számát, ahelyett, hogy a meglévő munkaidőalapot osztották volna jobban szét, úgy, ahogyan ezt a világon mások is teszik, abból a tapasztalatból kiindulva, amit mondtam, hogy kevesen dol goznak, viszont ők hihetetlen mennyiségű túlórát, éves munkát vállalva. Itt tehát pont ellentétes a kívánalmakkal a változás. A harmadik pedig sajnos éppen a versenyképességi rangsorban való visszaesés egyik alapoka. Hallották önök is, hogy a versenyképess égi világranglistán a 48. helyről 12 helyet, sajnálatos módon 12 helyet zuhant Magyarország, a mostani legfrissebb adatok szerint a 60. ebben a listában. Csak megjegyzem: a polgárháborúból éppen most kilábaló Srí Lanka az, amelyik hasonló drámai visszaesés t könyvelhet el magának. Nos, ezt alapvetően a befektetői környezet drámai megváltozása okának tudják be, elsősorban ezek közül is a hivatalos politikával szembeni közbizalom szintjének a drámai süllyedése okának, amely kifejezetten immáron nem foglalkozta tás- vagy gazdaságpolitikai, hanem politikai indíttatású. Itt ugyanis Magyarország az elmúlt évek, az elmúlt két év hatására a 144ből a 128. helyre esett vissza, ami, azt kell mondanom, világosan jelzi, hogy mi is a bajuk a befektetőknek azzal az országga l, amelyik ilyen politikai viszonyokat tart fenn.
