Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
218 eszközöket, amelyeket alkalmaztak és teljes bukásnak bizonyultak. Nagyon kér em, hogy ezt ne próbálják meg még egyszer se nekünk, se pedig az ország polgárainak eladni, mert ez a gazdaságpolitika egyszer már az összes eszközével együtt megbukott, és ezt az adatok is világosan mutatják. (Taps a kormánypártok soraiban.) Aztán érdeme s arról is beszélnünk, hogy akkor ehhez képest miért érdemes másféle típusú eszközöket választani. Az elmúlt két évet természetesen lehet kritizálni, de ha ugyanezeket a tényszerűségeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt két esztendőben sikerült a mostani kormánynak a foglalkoztatottság szintjét a 2002es szint fölé emelni. Tehát míg önök 2002höz képest 100 ezer fővel csökkentették a foglalkoztatottságot Magyarországon, az elmúlt két esztendőben a foglalkoztatottság elérte a 3 millió 876 ezer főt 2012re a most aktuális adatok szerint. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy 2002ben ez 3 millió 870 ezer volt, 2010ben pedig 3 millió 780 ezer. Innen látszik tehát, nemcsak hogy azt sikerült elérni, hogy a válság előtti szintre nőtt a foglalkoztatottság, de a 2002es szintet is sikerült az elmúlt két esztendőben meghaladni. A munkanélküliség sajnos csak kismértékben csökkent, de ennek a növeléséért főleg az önök kormányzásának az utolsó néhány esztendeje visel igen nagy felelősséget, és nyilvánvaló, hogy a m unkanélküliség tartós leküzdéséhez még további erőteljes lépésekre van szükség. Mi tehát azt gondoljuk, hogy összességében Magyarországon az a típusú politika, amelyik azt mondta, hogy általában egy általános járulékcsökkentéssel eredményt lehet elérni, el eve kudarcosnak bizonyult. Érdemes tehát más eszközöket nézni. Persze, ha elemeztük volna, hogy miért, akkor az is nyilvánvalóan látszik, hogy miért. Azért, mert vannak olyan foglalkoztatók Magyarországon, például a nagy multinacionális vállalatok, amelyek nek eszük ágában sincs attól több munkahelyet teremteni, hogy ők több járulékkedvezményt kapnak. A dolognak az lesz a végeredménye, hogy azt köszönik szépen, lenyelik, zsebre teszik, a profitjuk ettől megnövekszik, és ettől egyetlenegy plusz embert nem ves znek fel. Nem véletlen egyébként, kicsit az az érzésem, hogy önök mindig ezt az általános járulékcsökkentést képviselik, ez ugyanis különösen a Magyarországon működő multinacionális nagyvállalatok érdeke. Ugyanez a helyzet a beruházáspolitika tekintetében is. Önök mindig azt mondják, hogy a beruházásokat kell támogatni. Általában nem egészen értjük, hogy mit jelent a beruházások támogatása, de a volt miniszter asszony szavai szerintem ezt megvilágították, ez arról szól, hogy ne legyen bankadó, arról szól, h ogy a banki szférát lehetőleg minél jobban támogassuk, csakhogy ettől önmagában Magyarországon még egyáltalán nem biztos, hogy lesznek munkahelyek, mert hozzátenném önöknek azt, az, hogy Magyarországon ma a hitelezés másként alakul, nem annyira a bankadóna k köszönhető, mert azokban az országokban is csökkent, ahol a bankadót nem, vagy csak később vezették be. Ennek az az oka, hogy önök megengedték azt a Magyarországon működő osztrák, belga vagy olasz tulajdonosi hálózatú bankoknak, hogy akkor, amikor hitelb oomot hajtottak végre, ezt rövid távú forrásokkal finanszírozták. Ha önök elérték volna, hogy a tízéves hitelek mögé legalább öthathét éves forrásokat tegyenek, annak az lenne az eredménye, hogy ma nem tudnák kivonni mögülük a forrásoldalt. Amikor eljött a válság időszaka, már az önök idején, Bécsben, Milánóban és Brüsszelben meghozták azt a döntést, hogy a hitelforrásarányt le kell csökkenteni a korábbihoz képest 2030 százalékkal, 140130 százalékról 110re, és amíg ezt nem érik el, addig folyamatosan v onják ki a tőkét a magyarországi bankokból. Ezt nem tehetnék meg, ha önök annak idején nem engedték volna meg nekik, hogy 23 hetes forrásokkal finanszírozzák a 101520 éves devizahiteleket Magyarországon. Ezen ma már nem lehet változtatni, de éppen ezért ezt a folyamatot nehéz is meggátolni, és nem hiszem, hogy nekünk érdekünkben áll, hogy ezt támogassuk még azzal is, hogy lehetővé tesszük számukra, hogy bankadót ne fizessenek, és ezzel még nagyobb profitot tudjanak realizálni, még könnyebben tudják a for rásokat innen kivinni, attól ugyanis több hitelezés nem lesz. Mi azt gondoljuk, hogy nem a beruházások, hanem a vállalkozások támogatására van szükség, mégpedig elsősorban a magyar vállalkozások támogatására. Ezért áll össze, és szeretném indokolni önöknek :
