Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 29 (231. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról /Lukács Mihály (Fidesz)/ - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2155 eredményre vezet, a Jobbik képes az ország irányítását átvéve változtatni ezen a szerencsétlen sorson, amit Magyarországnak önök az elmúlt 22 évben szántak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Parancsoljon! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha jól hallottam, e gy politikai programbeszédet próbált itt, a Parlament falai között alkotni, ami nem meglepő ebben a tekintetben, de úgy gondolom, hogy a napirend előtti kérdések sokkal inkább egy vitának a fórumai, és nem politikai jelszavak harsogására vannak. Hadd említ sek azért néhány kérdést - amit azért mégis megpróbál felvetni , nevezetesen, a Bajnaikormány megszorító politikájáról, ami egyébként logikus folytatása annak az IMFszerződésnek, ami előtte köttetett; egy viszonylag gyorsan megköttetett IMFszerződés, a mely egyébként a terhek nagy részét a lakosságra terhelte, és a másik oldalról a terhek nagy részét pedig időben a következő kormányra terhelte. Ezzel szemben hadd utaljak arra, hogy a jelenlegi kormány az IMFmegállapodásoknál eléggé világossá tette, hogy mik azok a - olyan szépen mondják - red lineok, mik azok a tárgyalási pozíciók, amelyekből nem enged, és ön is nagyon jól tudja ezeket a pozíciókat. Elegendő akár csak néhány plakátra rápillantani, és akkor lehet látni, hogy milyen pozíciókat foglal el a magyar kormány ebben a tekintetben: így például a nyugdíjak csökkentése nem lehet tárgya ennek a megállapodásnak, a vagyonadó nem lehet tárgya, az egykulcsos szja nem lehet tárgya, tovább szeretnénk vinni a tehermegosztás politikáját, és a gyermekkedvezmé ny sem lehet ennek tárgya. Úgy gondolom, ez így logikus, ha ezeket a tilalomfákat vagy red lineokat a magyar kormány világossá teszi, és ezáltal világossá tette azt is egyébként - amit ön megpróbál itt összemosni a “megszorítások” kifejezéssel , hogy a m egállapodás éppen azért tart ilyen hosszú ideig, mert hisz ennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy ne a lakosságot terhelje a költségvetés egyensúlyának megteremtése és annak biztosítása. Azt mondja a tisztelt képviselő úr a kérdésében, hogy 22 év alatt semmi nem változott; azért ez így tételesen nyilvánvalóan nem igaz. Ha csak azt nézzük, hogy az Unió átlagához viszonyítva az egy főre jutó GDP 1995ben 51 százalékon volt, 2011ben 66 százalékon állt, van egyfajta felzárkózás nyilvánvalóan; vagy mondjuk, 1995höz képest a mai napig a GDP mintegy 43 százalékkal növekedett. Úgy gondolom, hogy ezeket az érdemeket kár elvitatni. Az azonban világosan látszik, hogy ez a felzárkózási folyamat 2002ben megbicsaklott, és az is látszik, hogy mi ennek az oka, miért bicsaklott meg. Nagy figyelmébe ajánlanám Mancur Olson remekművű könyvét - The Rise and Decline of Nations, Nemzetek felemelkedése és süllyedése , ahol azt próbálja összevetni, és azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy vajon miért van az, hogy a második világ háború után a háborúnak egyébként győztese, NagyBritannia fokozatosan veszít gazdasági súlyából, és a háború egyik vesztese, Németország pedig gyorsan felzárkózik. A válasz pedig az, hogy az állam foglyává vált különböző nagy érdekcsoportoknak, a szakszer vezetektől kezdve különböző egyedi érdekcsoportoknak. Nos, ez a helyzet alakult ki egyébként Magyarországon is 2002 után - hívják ezt jóléti rendszerváltásnak vagy nagyon sokfajtaképpen , és ez játszódott le, ez vitte egyébként Magyarországot abba a zsáku tcába, ami az elmúlt nyolc évet jellemzi, és ebből a zsákutcából próbál kitörni a kormány. Ön ugye említette itt az összefogást a félcivil baloldalon a Millával és társaival. Hát, ott az egyik vezető - nagyon jól látható - egy olyan vezető, aki egyébként é rintve volt azáltal, hogy a korai nyugdíjaztatási sémákat a kormány felszámolta. A kormány pont azt teszi, hogy azokat a privilégiumokat és azokat az újraelosztásért harcoló koalíciókat, amelyek egyébként lebénítják a gazdaság fejlődését, ezeket töri meg. Ez egy nagyon sok konfliktussal járó folyamat, amit láthatunk
