Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 16 (230. szám) - A szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2118 versenytörvényt, a versenyjogot ismerő képviselőként azt mondjam - ahogy Gőgös Zoltán is mondta, én most megerősítem , hogy önök nem tettek mást, mint arcátlanul egy trükkel, megint képviselői indítvánnyal játszanak ki egy egyeztetési folyamatot. Már most merem borítékolni, hogy ez a jogszabály, ha nem most, akkor később fennakad a versen yjogi szabályokon. Tisztelt Képviselőtársaim! A jól működő verseny a kereslet és a kínálat kölcsönhatásán alapul, alacsonyabb árat eredményez, ezzel a termelőt hatékonyabb tevékenységre ösztönzi, és a célja az, hogy hosszú távon a fogyasztó - és nincs fide szes meg MSZPs fogyasztó, hanem “a” fogyasztó - ennek a versenynek az élvezője legyen. (13.10) Az ő számára a jólét egyik forrása a verseny. A Gazdasági Versenyhivatalnak ma Magyarországon is három alapvető pillére van: a versenyfelügyelet munkája, a vers enypártolás - és ezt ötször aláhúzom, a versenypártolás, hölgyek és urak , pont azért, hogy a fogyasztó lehetőleg minél olcsóbban jusson az adott termékhez; és a végén a harmadikat sem hagyom ki, a versenykultúra fejlesztése. Ezt azért emelem ki, mert eze n is fennakadna az önök indítványa és az önök előterjesztése. (A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.) Képviselőtársaim! Annak van egy furcsa bája, hogy Pócs János képviselő úr terjeszti elő ezt a javaslatot, aki a saját életrajza s zerint nemcsak termelő, hanem exportőr, külkereskedelemben is foglalkozik a dinnyével. Azt gondolom, itt, ami történt, nem akarnak önök most mást, és nem idézem, nem lopom a Ház idejét azzal, de gondoljanak vissza, miket mondott Budai államtitkár úr akkor, amikor őt megszólították. Enyhén sem nevezhető udvarias kifejezésnek, és a végén azt mondta: na, és mit tudnak csinálni? Ezek szerint ő már akkor tudta, hogy az ő kezdeményezésére lesz egy Pócs János, aki benyújtja ezt az indítványt, ráadásul visszamenőle ges hatállyal. (Dr. Budai Gyula: Tessék bizonyítani, hogy én kezdeményeztem! Hogyan lehet ilyet állítani? - Az elnök csenget.) Államtitkár úr, ön volt az, aki a kartellt létrehozta, egy dinnyetermelő viszont benyújtotta, aki ugyanúgy magoszos, mint ahogyan ön, nagyon sokszor elmondta, hogy érdekelt vagy érdekelt volt a gazdakörök tevékenységében. Lehet indulatoskodni, államtitkár úr (Dr. Budai Gyula: Isten ments!), ezt én már öntől megszoktam, ahogyan a földügyek kapcsán tette, csak tudja, ez nem indulat ké rdése, ez szakmai kérdés. (Dr. Budai Gyula: Persze!) Szakmai kérdés, hogy engedeme, vagy bebújok azok mögé az érvek mögé, amelyeket akár ön, akár Pócs János elmondott. Nem tudja rá nk ragasztani, mi is elfogadjuk, hogy a mezőgazdaságban speciális körülmények, speciális termelési körülmények vannak, a szokásosnál jóval nagyobb a kockázat, csak, tisztelt államtitkár úr, az önök semmit érő tevékenysége, mert nem korlátozzák, és nem képe sek elvégezni azt a feladatot, amiről ön is fennkölt módon beszél, hogy a rossz minőségű importtermék piacra kerülése, ennek millió más módja van, mint az, amit itt most önök tettek. Nem, önöknek elő kellett állítaniuk azt a helyzetet, hogy a Gazdasági Ver senyhivatal tisztességgel eljárva a ma hatályos törvény szerint, figyelemmel a kereskedelmi törvényre és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó törvény idevonatkozó paragrafusaira, önök benyújtottak valamit, hogy elmenekülhessen utólag az elől, hog y a Versenyhivatal netán önt bírsággal sújthassa (Dr. Budai Gyula: Engem?) vagy akiket éppen képviselt. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő kérdés: a mai napig megválaszolatlan, hogy ki tette zsebre azt az extraprofitot, amelyet Budai Gyula kartelltevék enységének köszönhetően sokan élveztek. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Képviselő Asszony! Én önnek elmondom a következőt. Amikor azt mondja a kis árus, hogy jó, hogy kilencvenért meg százért adhatjuk, tőle a kutya nem kérdezte meg. Elmondom önnek , én megtettem azt, hogy tessék már mondani, honnan van ez a dinnye. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A hölgy mondott egy településnevet, és azt mondtam, hogy a település a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról biztos ismert, de a dinnyéről semmik éppen, és akkor azt mondta: nem tudom, mert ezt a főnök hozza be, mi csak eladjuk, de ők is annyiért adták. Tehát nem
