Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 16 (230. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2105 kiskapuval hosszabb távon is eltűr i a társas vállalkozások több ezer hektáros mamutüzemeit. Ezek talán jelzik, milyen súlyos elvi fenntartásaink vannak ezzel a törvényjavaslattal szemben. De vannak hasonló, részletesebb gyakorlati fenntartásaink is. Ha már a birtokmaximum kérdéséről beszél ünk, nem értjük, hogyan lehet olyan földtörvényt és birtokmaximumokat meghatározni, amelyek függetlenek a növényi kultúrától. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy valaki szántóföldi zöldségtermesztéssel, szőlészettel vagy ipari növényekkel foglalkozike. Mí g az egyik ágazatban a 100 hektár nagybirtoknak számíthat, addig ugyanekkora területen nem lehet megélni a kukorica, búza, napraforgó és repce vetésforgójával. (12.10) Nem összehasonlítható egyik a másikkal, nagyon különböző a befektetési, a foglalkoztatás i, a támogatási igényük, és természetesen a megtermelt áruk piaci értéke is. Ez a törvénytervezet azonban hibásan az agrárium összes szereplőit ugyanolyan termelési helyzetűnek tekinti. Éppen ezért kellett volna az üzemtörvényt legelőször vagy legalább a f öldtörvénnyel egyidejűleg benyújtani, hiszen abban lehetett volna művelési ággal összhangban lévő birtokméretet is előírni. Szintén idetartozik, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy végzetes hibának tartjuk, hogy bár a jelenlegi birtokmaximumba az ál lamtól bérelt föld bele fog számítani, de a gazdasági társaságok tagjaitól és részvényeseitől bérelt föld nem. Így teljesen hiába határoznak meg önök bármilyen birtokmaximumot, hosszú távon is fenn fognak maradni az efölött lévő nagyüzemek. Tehát jelenleg ezt nem is nevezném kiskapunak, a törvény egészen egyszerűen kimondja, hogy továbbra is korlátlan a birtokméret, és ezek továbbra is akármennyi ideig fennmaradhatnak. Természetesen azzal mi is tisztában vagyunk, hogy a jelenlegi nagyüzemi struktúrák átalak ításához idő kell. De addig is a nagyüzemeket ésszerű korlátok közé kellene szorítani, szemléletváltásra, üzletpolitikájuk és szervezeti formájuk átalakítására kellene rábírni. A kis és közepes családi gazdaságok, a háztájiak és a részmunkaidős kisüzemek s egítése és integrálása lehet az a közérdekű cél, ami mentén a nagyüzemek egy darabig igazolhatják létjogosultságukat. Új szövetkezeti mozgalom meghirdetésére volna szükség ahhoz, hogy ideiglenesen elfogadjuk a magyar mezőgazdaság többszektorúságát, az üzem formák és gazdaságméretek változatosságát. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy azok, akik az elmúlt húsz évben aránytalanul nagy birtokokat alakítottak ki, mentesüljenek egy most bevezetett szigorúbb szabályozás alól. Nem lenne igazságos, hogy még évtized ekre bebetonozódjon a most meglévő birtokstruktúra, ez ugyanis, mint a gyakorlatban kiderült, sem az élelmiszerellátás kiegyensúlyozott biztosítására, sem a vidéki lakosság nagyobb arányú foglalkoztatására nem alkalmas. Ezért azt javasoljuk, hogy a kormán y szánja rá magát egy valódi földreformra, és a törvény kihirdetése előtt keletkezett, de a birtokmaximumot meghaladó bérleti szerződéseket egy körülbelül ötéves átmeneti időszak alatt módosítani legyen szükséges, vagyis az új birtokmaximumokra vonatkozó k orlátozások a földpiac minden szereplője számára kötelezővé váljanak. Így valóban teljesülhetne a deklarált cél, és minél előbb földhöz lehetne juttatni a fenntarthatóan gazdálkodó kis és közepes családi gazdaságokat. Tehát az átalakításhoz elszántság, egy valódi földreform és egy hosszú távon minden szereplő számára méltányos és egyenlő versenyfeltételeket támasztó szabályozás volna szükséges. Beszéljünk kicsit a foglalkoztatási szempontról is! Ezt láthatóan a jogalkotó próbálta komolyan venni, ám meglehet ősen szakszerűtlenül közelítette meg, újabb nagy lehetőséget hagyva kihasználatlanul. Ebben a formában a jelenlegi számokkal és területhatárokkal ezek a gazdasági társaságokkal kapcsolatos foglalkoztatási előírások irreálisak, szakmailag felületesek és kön nyen kijátszhatóak is lesznek, ráadásul diszkriminatívak is. Véleményünk szerint fontos lenne a foglalkoztatási kritériumokat nemcsak a gazdasági társaságokra, hanem egységesen minden egyéb,
