Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizációs programja végrehajtásának körülményeit vizsgáló bizottsága vizsgálatának eredményéről szóló jelentés, valamint az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizác... - SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2039 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. SZILÁGYI GYÖRGY , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő jelentéstervezetben foglalt megállapítások iskolapéldáját adják annak az országromboló gyakorlatnak, amelyet a szocialistaliberális kormányok, a Gyurcsány, Bajnai nev ével fémjelzett kormányok, illetve a mögöttük álló üzleti körök folytattak hosszú éveken át. Igen, Göndör képviselő úr, ez így van, nem egy felszólalás hangzott el a Volánbusz úgynevezett reorganizációjának idejében itt e Ház falai között, amely a privatiz áció nélkülözhetetlenségéről, annak össztársadalmi szempontból hasznos voltáról értekezett. Mindig megvolt a magyarázat a privatizáció szükségességére, azonban az eltelt időszak egyáltalában nem igazolta vissza ezeknek az elgondolásoknak a társadalmilag ha sznos voltát. Ezzel ellentétben a nemzet a valós nemzeti vagyon híján kiszolgáltatottá válik az idegen érdekeknek, hogy ne mondjam, nem egy esetben láttunk és sajnos jelenleg is látunk a politikai döntéshozatal berkeibe láthatatlan módon, de időről időre b eszivárgó gazdasági érdekeltségeket, üzleti köröket. Jellemzően ezek a körök egykor úgymond privatizáltak, azaz óriási vagyonra tettek szert, döntően az állam és mindannyiunk kárára, de ezzel sem elégszenek meg, jelenleg is úgy kívánják alakítani a szabály okat, hogy azok saját üzleti érdekeiknek megfeleljenek, saját elképzeléseiknek újabb és újabb utakat engedjenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör Képviselő Úr! Gyurcsány Ferenc 2008 februárjában napirend előtti felszólalásra emelkedett, és magasztos hangv ételű, mondjuk úgy, ahogyan ő szereti jellemezni magát, államférfiúi beszédet intézett az Országgyűléshez. Ebben a következőket mondta: “Lezártuk a privatizáció hagyományos szakaszát, ahol már nem azért kell ezt megtenni, mert bármilyenfajta tőkeigénye van az országnak, hanem lehet nyitni egy új szakaszt, amely arról szól, hogy hogyan lehet emberek százezreinek és millióinak stabilabb, biztosabb hátteret adni, ha úgy tetszik, egy polgári biztonságot teremteni.” Értjük, miről van itt szó, pontosan értjük. Pr ivatizálni kellett minden esetben, függetlenül attól, hogy az bármilyen racionális indokkal alátámasztható volte vagy sem, lehetőleg minél több és minél inkább olyan vagyonelemeket kell kijátszani az államtól és átjátszani a magánszférába, amelyek valaha is hasznot hozhattak és hozhatnak. Ugyanezen napirend előtti felszólalással kapcsolatban Kóka János - mint az SZDSZ frakcióvezetője - még talán miniszterelnökét is túlszárnyalta, habár pontosan tudjuk, hogy egy tőről fakadnak. A következőképpen kommentálta a miniszterelnöki beszédet: “Örömmel üdvözöljük a bejelentett programot állami vállalatok tőzsdére vitelére, a privatizáció folytatására, hiszen nagyon fontos programelemünk az, hogy az emberek Magyarországon tulajdonhoz juthassanak, okosan kockáztathassa nak, befektethessenek, gyarapíthassák a vagyonukat.” Tisztelt Képviselőtársaim! Önök érzékelike manapság, hogy az emberek milyen óriási mértékű tulajdonhoz jutottak, hogy milyen rohamosan gyarapodott a lakosság vagyona, hogy általában az emberek milyen je lentős mértékű befektetésekkel rendelkeznek? A választ nem is kell megadni: mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet siralmas, a lakosság döntő részének az anyagi helyzete kifejezetten nyomorúságos. Az említett politikusoknak pontosan tudomásuk volt ar ról, hogy a kijelölt út nem vezet sehova, pontosabban oda, hogy míg néhányan Krőzusként élhetnek, a társadalom nagy részének a havi megélhetése sem biztosított. Mindezeket azért tartottam fontosnak elöljáróban megosztani önökkel, mert a leghatározottabb ál láspontunk szerint a Volánbusz hangzatosnak tűnő úgynevezett reorganizációs programja sem tartalmazott mást, mint egy nagy múltra visszatekintő állami vállalat nyereséget termelő részlegeinek magánkézbe adását, mindenfajta közösségi érdek szerinti szempont rendszer totális figyelmen kívül hagyása mellett. Pontosan az történt, amit az említett urak itt e Ház falai között elmondtak. Olyan
