Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizációs programja végrehajtásának körülményeit vizsgáló bizottsága vizsgálatának eredményéről szóló jelentés, valamint az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizác... - ELNÖK (Jakab István): - SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2037 MagnaTo ols Kft., ez például a szentendrei telephelyet vitte el, annak a tulajdonosa is a Taibo nevű cég. Ilyen módon ezek az elemek, ezek a kiszervezett járatok, az ingatlanok meg a javítóbázis szépen egy tulajdonba került, ennek a Taibo nevű cégnek a tulajdonába . Az összes olyan dolog, ami nem a Taibóhoz került, olyan offshore cégekhez került, amelyek kezelője, kvázi az ügyvezető igazgatója egy Experta nevű offshore kezelő cég, amelyiknek hogy, hogy nem az egyik igazgatója, aki a középkeleteurópai régióval fo glalkozik, éppen egy magyar úriember. Amikor ezt megnézzük, feltehetjük a kérdést, hogy ha ezt úgyis mind a Taibo vette meg, vajon ha egyben adták volna el, akkor nem ért volnae többet. Még egyszer mondom, mivel egyben működött ez a cég már akkor is, szer intem ez egyben igenis többet ért volna. S akkor felmerül az a kérdés, amit képviselőtársam is említett, és próbálta menteni a menthetetlent, de azért beszéljünk erről egy szó erejéig. Üzemanyagkompenzáció történt, tehát magyarul, ahogy emelkedett az üzem anyag ára, úgy szépen megtoldották a szerződés szerint járó összeget ezzel a kompenzációval. Ezzel alapjában nincs baj, mert ilyen valóban előfordul, hiszen egy buszos cégnek tényleg ez az egyik legnagyobb költsége. Ezt kiköti egy szerződésben, és ha az in flációnak megfelelően ez emelkedik vagy kompenzálódik valamifajta áremelkedés, ha nem is az egész, de valóban lehet ennek a kockázatát valamelyest viselnie a Volántársaságnak. Ha! És itt van egy apró részlet, amit képviselőtársam szerényen nem foglalt bel e a beszédébe, és ez arról szól, hogy az eredeti pályázatban ez a feltétel nem volt benne. S pontosan azért, mert ez egy komoly kockázat, gondolhatjuk azt, hogy ha ezt belefoglalták volna az eredeti kiírásba, akkor talán nemcsak ezek a cégek jelentkeztek v olna, hanem mások is, és akkor a végén talán nem állt volna ez az egész össze egybe. Persze Pekli Ferenc számára végzetes lett volna, ha ez nem marad így egyben, és hogy miért, arról majd a későbbiekben beszélek. Ami viszont már sokkal kevésbé védhető az ü zemanyagkompenzáció mellett, az a lízingdíjak árfolyamváltozás miatti emelkedésének az átvállalása. Ez így bonyolult. A dolog nagyjából arról szólt, hogy ugyanez a társaság vásárolt vagy lízingelt buszokat egy ugyanebben a céghálóban lévő társaságtól, a K ing Long buszokat a King Long Kft.től, amennyire ezt nekünk sikerült felderíteni, és ahogy ez a lízingdíj elkezdett emelkedni, merthogy a svájci frank és az euró árfolyama megváltozott, úgy ezt ráhárították a Volánbuszra, és a Volánbusz az adófizetők pénz éből ezt szépen kifizette. Az a kérdés, hogy akkor ezek után ezek a cégek mégis milyen kockázatot vállaltak. Ha sem az üzemanyag árának emelkedéséből, se az árfolyamváltozásból fakadó kockázatot nem vállalták, akkor mégis milyen kockázatot vállaltak? Vagy ez egy olyan profit, ami minden kockázat nélkül jön? Azt gondolom, a magyar vállalkozások nagyon örülnének, ha ilyen lehetőségük lenne. Érdekes, hogy a piacon ilyen lehetőségeket nem találunk, ezt valami miatt mindig csak az állam tudja biztosítani az adóf izetők pénzén. És hogy ezt vajon miért biztosította, arról még lesz szó. Szerettük volna megtudni, hogy ez hogyan történhetett így, vajon miért engedte ezt a Volánbusz vezetése. De egy csomó vendég nem jött el, például nem jött el Géressy Ilona, aki Pekli Ferenc volt felesége. S hogy hogyan jönnek ide a Pekli család különböző tagjai, azt ezeknek a cégeknek a története mutatja be. Az történt, hogy Pekli Ferenc 2010ben eltávozott a Volánbusz éléről a magánszférába, vagy nem tudom pontosan, hogy milyen cég él ére, de az a lényeg, hogy a Volánbusztól eljött, és azt látjuk, hogy akkor az összes cég, amelyeket eddig felsoroltam, tulajdonosi szerkezete megváltozott. 2010 nyarán, kora őszén egy csapásra mindegyik cégnek megváltozott a tulajdonosi struktúrája. (21.10 ) Mindegyik úgy alakult, hogy egy TempoBusz nevű cég lett az egyik tulajdonos, a TempoBusz tulajdonosának a tulajdonosa egy Aratus Investment, amely ugyanannak az Experta nevű cégnek a kezelésében áll, ennek a luxemburgi cé gnek, amely kezelte az összes többi offshore céget is. Tehát itt tulajdonképpen cégek közötti átrendeződés történhetett, és a másik tulajdonos minden esetben Ipacs László úr volt. Ez már önmagában is meglepő, hogy hogy van ez, hogy egyszer csak egy cég
