Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója:
204 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7954. és T/7955. számokon ismerhették meg. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az Országgyűlés úgy határozott, hogy a két előterjesztés általán os vitáját együttesen folytatja le. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben, aki expozéját innen az emelvényről mondja el. Megkérem miniszt er urat, szíveskedjék az emelvényre fáradni. Megvárjuk, míg fölérkezik. Miniszter úr, öné a szó. Parancsoljon! DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszte lt Képviselőtársaim! Egy nemzet, egy ország, egy társadalom az életét alapozhatja drágakövekre, olajra, földgázra, aranyra, eladósodásra vagy munkára. A történelem arra tanít bennünket, hogy akik drágakincsek, természeti erőforrás, rablás vagy hódítás köré ben szerzett jószágokra alapozták jólétüket, az tünékeny volt, valahol, valahogyan eltűnt. A közelmúlt történelme, az elmúlt néhány évtized történelme, gazdaságtörténete arra int bennünket, hogy azok az országok, nemzetek, régiók, sőt integrációk, amelyek hitelre alapozták jólétüket, azok nagy bajba kerültek. 2008 után most már mindenki számára egyértelmű, hogy azok a nemzetek és országok, vállalkozók és családok vannak bajban, akik saját döntésükkel, még inkább mások csábítása révén egy adósságcsapdába ker ültek. Magyarország az 1990 előtti időszakban egy adósságcsapdába lépett bele, és ebből egészen a ’90es évtized végéig nem is tudott kikerülni. Az 1990es évtized utolsó éveiben kezdtük el kikerülni, kimászni, kitörni abból az adósságcsapdából, amelybe el ődeink hibásan belehúztak bennünket. Emlékezzünk arra, hogy az első Orbánkormány 56 százalékos - 57 százalékos az év végére - államadóság/bruttó hazai termék arányt örökölt, és négy év alatt, ez akkor is nagyon nagy eredménynek minősült, 5253 százalékra csökkentette Magyarország eladósodását. Ez egy óriási dolog volt már akkor is. Történt azonban utána egy drámai gazdaságtörténeti és nemzetstratégiai szempontból tragikus esemény, amikor a 2002 utáni kormányok Magyarország jólétét, még inkább kudarcát elad ósodásra alapozták, hitelből fizettek mindent, amit munkából kellett volna fizetni, például hitelből fizettek segélyeket, amely segélyek révén fenntartották a munkátlanságot. Na, ez az a fenntarthatatlan, erkölcstelen és helytelen világ, amelyet 2010 közep étől elkezdtünk megváltoztatni, megfordítani. Az elmúlt több mint két év gazdaságpolitikai fordulata, amely természetesen azon a politikai, mögötte érzelmi, gondolati és nemzetstratégiai fordulaton alapult, amit a választók eldöntöttek, szóval, a két év ga zdaságpolitikai fordulatának, azt gondolom, három nagyon jelentős eredménye már látszik. Az első, hogy Magyarországnak - nagyonnagyon kevés ilyen ország van a világon, még kevesebb az Európai Unióban, és egyelőre nincs az eurózónában - sikerült egy végleg es, fenntartható, mindenki által elismert államháztartási, pénzügyi konszolidációt végrehajtania. Magyarország sikeresen csökkenti most már harmadik éve az államadósság szintjét, sikeresen tartja 3 százalék alatt a költségvetés hiányát, ami azt is jelenti, hogy a következő években is csökkenhet az államadósság, mert akinél 3 százalék alatti a deficit, annál automatikusan csökken az államadósság szintje. (10.40) Ezért hoztuk a stabilitási törvényt, hogy minden évben csökkenthessük Magyarország államadósságát .
