Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
201 Magyarországon 44 ezer helyen lehet cigarettát kapni. Ennek a törvénynek az életbelépése után maximum 7 ezer olyan hely lesz, ahol cigarettát lehet vásárolni. Nézetem szerint a kínálat lehetősége, a kínálat földrajzi helyének korlátozása segíteni fog abban, hogy csökkenjen a fogyasztás. Ezt javasoljuk képviselőtársaimnak, ez a legfontosabb rendező elv, hogy szűkítsük, korlátozzuk, ellenőrizzük, szigorú feltételekhez és szankcióhoz kössünk Magyarországon a doh ánykiskereskedelmet. A szabályozás nem vonatkozik a gyártásra, és nem vonatkozik a nagykereskedelemre. Az Európai Unió szigorú szabályait itt betartotta a jogalkotó, és betartja a szavazás pillanatában is. A kiskereskedelem újraszabályozásáról van szó, ki fejezetten annak érdekében, hogy megvédjük azokat, akik a legsérülékenyebbek és a legjobban ki vannak téve ennek a veszélynek. A szankciórendszer is rendkívül erős, tehát akik kereskedelmi jogot kapnak, a dohánykiskereskedelemre jogot kapnak és abból egzi sztenciát teremtenek, elveszítik ezt a jogukat és lehetőségüket, ha és amennyiben visszaélnek a törvénnyel és kiskorúakat szolgálnak ki. Nagy vita folyt ebben a Házban, hogy vane értelme ennek a szabályozásnak, eltekintenék a személyes vádaskodástól, bár annak a megválaszolására is szakíthatunk időt. Nagy vita folyt, hogy mit szólnak ehhez majd Brüsszelben. És milyen érdekes, képviselőtársaim, hogy azon ritka ügyek egyike ez a kérdés, amelyhez Brüsszelnek lényegében érdemi kommentárja nem is volt. Látható tehát, hogy a parlamentben Brüsszel mögé bújó képviselőtársaimat kifejezetten gazdaságpolitikai, üzletpolitikai szándékok vezérelték. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Tegnap miniszterelnök úr külföldiekről és labancokról beszélt, tessék h ozzágondolni a dohánytörténetet is, és mindjárt megértenek mindent, képviselőtársaim. Brüsszel lényegében érdemi kritikát nem fogalmazott meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, nehéz is lett volna megfogalmaznia, mert ha érvényesül az egyenlő mérce é s nincs diszkrimináció, akkor tudomásul kell vennünk azt, hogy ami Ausztriában lehetséges, az Magyarországon is lehetséges. Az Európai Unió jó néhány tagállamában jelentős mértékben korlátozva van a dohányzás, Ausztriában nagy áruházakban nem lehet dohányt vásárolni, csak kiskereskedelmi viszonyok között, lényegében a törvény nagyon sok ponton az Ausztriában hatályban lévő törvény időnként szó szerinti átvétele. Nagy csoda lett volna, ha Brüsszel ezt megakadályozza, vagy olyan észrevételeket tesz, amely egy ébként érdemben befolyásolná a jogalkotást. Szögezzük le, hogy Brüsszel érdemben észrevételt ehhez az előterjesztéshez nem tett, lényegét, tartalmát elfogadta, sőt támogatandónak ítélte. Ehhez képest képviselőtársaim közül jó néhányan egyébként Brüsszelre hivatkoztak, Brüsszel mögé bújtak, holott azt a kérdést kellene tisztázni, hogy akkor kinek az érdekeit szolgálják, mert a fiatalkorúakat védeni nem akarták, az elmúlt két évben semmilyen javaslat nem jött egyik politikai párttól sem - a FideszKDNPt lesz ámítva , hogy a fiatalok érdekeit megvédje, semmilyen javaslatot nem kaptunk erre vonatkozóan, hogy a dohányzás csökkenjen a körükben. Ha pedig kereskedelmi szabályokról beszélünk, ennek az előterjesztésnek nem ez a lényege, de érinti nyilván a magyar ker eskedelmi viszonyokat is. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon egy 500 milliárd forintra becsült piac esetében az újraszabályozás, hogy ez körülbelül 67 ezer magyar kisvállalkozáshoz, családi vállalkozáshoz, netán mozgásukban korlátozott munkavállalók kör ébe kerüljön, csökkent munkaképességűeknek a munkavállalási lehetőséget megteremtve ezzel, a munkanélküliek számára munkalehetőséget biztosítva ezzel, ez mindenki által tisztességesen támogatható cél. Miért jó az, hogy Magyarországon 44 ezer olyan elárusít óhely van, amely döntően külföldiek befolyása alatt van, és miért lenne rossz az, hogy ha lenne 7 ezer magyar elárusítóhely, amely 7 ezer magyar kisvállalkozásnak vagy családnak ad megélhetést? Kérdezem, miért nem támogatható cél ez az önök számára. Miért nem támogatható cél az, hogy 7 ezer magyar család számára munkát teremt az Országgyűlés, és versenyszerűen felosztja ezeket a koncessziós jogokat?
