Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről (2007-2010) szóló jelentés, valamint az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
1896 monitoringhoz, az eredményértékeléshez és a hatásvizsgálathoz, így nyilvánvalóan nem lepődtünk meg. És itt kell megemlítenem, hogy az előző kormány is elmarasztalható ebben a tekintetben. De térjünk rá most magára a jelentésre, annak megállapításaira. Mint a foglalkoztatási bizottság rehabilitációs albizottságának elnöke elsősorban az országos fogyatékosügyi program foglalkoztatásra vonatkozó céljainak a teljesülését fogom értékelni, ha már a jelentés ezt ne m teszi meg. Az új országos fogyatékosügyi program foglalkoztatási célkitűzései között prioritást kapott az integrált foglalkoztatás elősegítése, összhangban az európai fogyatékosügyi stratégiával. Az OFP 4.3. pontja egyértelműen megállapította, hogy a tár sadalmi életben való aktív részvétel elsősorban a foglalkoztatással érhető el. Ha az új országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról adunk értékelést, akkor tehát a konkrét lépéseken, programokon túlmenően azoknak a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról is vélekednünk kell, beszélnünk kell a célok konkrét teljesüléséről. Igazából csak így tudjuk megítélni azt, hogy az intézkedések eredményesek, hatékonyak voltake egyáltalán. Nézzük meg, hogy a 2007 és 2010 közötti időszakban mi valósult meg ebből a tervb ől. Az OFP végrehajtására irányuló középtávú intézkedési terv alapvetően négy feladatot határozott meg a foglalkoztatás terén, ebből én most háromra szeretnék kiemelten kitérni. Az egyik legfontosabb a nyílt munkaerőpiaci munkavállalást ösztönző szolgálta tási program kidolgozása volt, aztán beszélni fogok még a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló fogyatékos személyek munkaerőpiaci kirekesztettségének a megszüntetéséről, végül pedig a munkaügyi referensek képzéséről. A fogyatékos személyek nyíl t munkaerőpiaci munkavállalását ösztönző személyre szabott alternatív munkaerőpiaci programok, mint például a 4Mprogramok kapcsán pár ilyet említ a jelentés, ami azonban nagyon kevés, ha figyelembe vesszük azt, hogy itt három év teljesítményéről van szó . Ráadásul sajnos egyik programnál sem kaptunk valamifajta jelentést azzal kapcsolatban, hogy milyen eredményei vannak ennek a projektnek, tehát milyen programok születtek ezekből az összegekből, az alkalmazott módszertanok hova épültek be, és legfőképpen milyen további teendőink vannak. Alapvető kritérium az, hogy ha egy jelentés kapunk, akkor a jövőre vonatkozó útmutatást nyerjünk belőle. E programok kapcsán sajnos ezt elmulasztották. Ráadásul itt egy kritikus területről van szó, mert egyértelmű, és máig érvényes az, hogy kiszámíthatóvá kell tenni és növelni kell ezeknek a munkaerőpiaci szolgáltatásoknak a finanszírozását, sőt ezeket hozzáférhetővé kell tenni az ország egész területén, és az eddigi modellprogramok és módszerek közül ki kell választani a s ikereseket. Hogyan tudjuk ezt megtenni, ha nincs valamilyenfajta korrekt értékelés? Ráadásul standardizálni kell és elérhetővé kell tenni a munkaügyi központok, pontosabban most már a rehabilitációs hatóságok, valamint a velük szerződésben álló szolgáltató k számára az eredményeket, ehhez viszont első lépésben nyilván látni kellene, hogy mely programok voltak sikeresek a célok teljesülésében. Ezt azonban ebből az anyagból nem tudjuk megállapítani. Most rátérek a másik foglalkoztatást érintő pontra, az intézk edési terv ugyanis kimondja, hogy a támogatott döntéshozatal modelljét alapul véve át kell alakítani a gondnokság alatt álló fogyatékos személyek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályokat, pontosan a kirekesztettségük megszüntetése érdekében. Ennek az egész témának hosszú története van. 2008. december 31e volt a határidő erre az intézkedési terv szerint. Na most, eddig a határidőig, sőt a teljes 20072010es időszak alatt nem történt előrelépés ezen a téren. A támogatott döntéshozatali intézmények hián ya ugyanakkor eleve illúzióvá tette a foglalkoztatással kapcsolatban álló joghátrány megszüntetését. Az ÉFOÉSZ 2006ban beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy az mondja ki a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet amiatt, hogy hiányoznak a gondnokság alatt álló személyek munkavállalásához szükséges törvényi garanciák. Az Ab 2011. május 30án hozott egy határozatot, ebben kimondta a mulasztásos alkotmánysértést, és 2011. december 31ig adott határidőt az Országgyűlésnek az alkotmánysértés megszüntetésére, de csupán az intézményi rehabilitációs foglalkoztatáshoz, és nem a rendes munkaviszonyon alapuló foglalkoztatáshoz való jog kimondását várta el a törvényhozóktól.
