Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről (2007-2010) szóló jelentés, valamint az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZŰCS ERIKA (független):
1894 Ez az adatsor azt bizonyítja, hogy számokkal is jól bizonyíthatóan a megváltozott munkaképességűeket ellátó rendszerre történő nyomás a bekerülési oldalról egyértelműen és érezhetően csökkent. Azt kell mondanom, hogy egy ilyen egyensúlyi ál lapotot ért el, ami a mai magyar társadalmi és gazdasági valóságnak megfelel. Kétségtelen tény, és ezt én is elismerem, hogy a szabályozás a másik oldalon, a megváltozott munkaképességűek újbóli munkához juttatásában nem produkált jelentős előrelépést. Meg jegyzem, 2008. január 1jétől lett bevezetve a rendszer, és 2008 őszén egy nagy világgazdasági válság érte el Magyarországot is, ahol az egészséges embereknek is a munkájuk elvesztésével kellett szembenézni. Tehát mindenképpen egy finomabb megítélést igény elne az, hogy a kimeneti oldal eredményes vagy eredménytelen, de mindenesetre kétségtelen tény, hogy az igazságot, a rendszer továbbfejlesztését itt kellene keresni. Meglehet, hogy ennek ellenére még az ÁSZvélemény is mellőzi az ÁSZ Kutató Intézetének 200 9es jelentését, amely pontosan azzal foglalkozott, hogy a 2008ban bevezetett rendszer jól szolgáljae, mennyire szolgálja, hogyan szolgálja az ellátásból történő kikerülést a nyílt munkaerőpiacra, annak a gyakorlatáról mi a véleménye, és mit ajánl. Az ÁS Z Kutató Intézetének nemzetközi tapasztalatokkal alátámasztott javaslatai gyökeresen eltérnek attól, amit önök a jogszabálymódosításkor csináltak. Gyökeresen eltérnek, mert az ÁSZ azt ajánlotta, hogy számoljuk fel azt a gyakorlatot, amely a megváltozott m unkaképességű embereket elszigetelten, úgynevezett védett vagy akkreditált szervezetekben foglalkoztatja nagy tömegben, és vegyük afelé az irányt, hogy a munkahelyek legyenek védettek, és integrált formában lehessen minél több megváltozott munkaképességű e mbert foglalkoztatni, és fölsorol egy csomó dolgot, ami ezt szolgálná és szolgálhatná. Na most, ehhez képest a rehabilitációs kártya egy uniformizált pénzügyi eszköz, semmi köze nincs ahhoz, amit egyébként az adatokból ki lehetne olvasni, hiszen a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalban gyűjtik azokat az adatokat, hogy melyek a leggyakoribb betegségek, amelyek megváltozott munkaképességet okoznak, és ebből le lehetne vezetni azt, hogy milyen típusú munkahelyek bővítésével lehetne szolgálni azt, hogy ténylegesen találjanak a megváltozott munkaképességűek maguknak munkahelyet a nyílt munkaerőpiacon. Erre nyilvánvalóan egy uniformizált pénzügyi eszköz nem képes, és nem is nagyon látom, hogy ezeknek az adatoknak a használatára és ilyen típusú munkahelyter emtésre, foglalkoztatási lehetőségek fejlesztésére jelen pillanatban szándék, program volna, márpedig úgy tűnik, hogy erre lenne leginkább szükség. Magyarán az, amit önök tettek, hogy a beáramlást próbálják csökkenteni, az ellátórendszerre nehezedő terheke t a benne lévők juttatásainak jelentős megkurtításával, nagyon sok embernek a rendszerből történő kizárásával próbálják megoldani, ez abszolút fiskális logika. Ez azokat a nemes társadalmi és emberi célokat, amelyek a fogyatékosügyi program vonatkozó fejez eteiben meg vannak fogalmazva, sajnálatos módon nem szolgálja, és ezért ezen a területen megítélésem szerint a közeli jövőben komoly változás, mármint az érintetteket pozitívan érintő komoly változás nem várható. A harmadik téma, amiről szeretnék beszélni e beszámoló kapcsán, az az ápolási díj. Az ápolási díj egy nagyon izgalmas szakmai és ugyanakkor nagyon nehezen kezelhető morális és emberi kérdés. Nagyon sok olyan szülővel, hozzátartozóval találkoztam - és gondolom, nemcsak én, hanem ebben a teremben val ószínűleg mindenki , aki megmutatta nekünk, milyen élete van annak, akinek vagy születésétől fogyatékos gyermeke van, akit nevelni kell, vagy időközben megrokkant hozzátartozója, felmenője. Az ápolási díj egy olyan összeg, amelyre lehet azt mondani, hogy a költségvetés mai helyzetében ennyi telik, mégis folyamatosan megfogalmazódik az az igény, hogy az ápolás legyen munkaviszony, hiszen éppen a jelenlegi körülmények között, akinek ilyen családi kötelezettsége van, az a jelenlegi magyar társadalmi viszonyok között nem képes munkát vállalni és kiegészíteni a jövedelmet. Ha jól emlékszem, legalábbis a szociális bizottsági ülésen a ciklus elején elhangzott az az ígéret, hogy az ápolási díj legalábbis, ha nem lesz munkaviszony, de el fogja érni a nettó minimálbé r szintjét. Ennek a demonstrálására történt egy ezerforintos emelés, aztán azóta csend. Azt
