Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1873 ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok tú llépni azon, hogy vannak itt a teremben olyanok, akik nem igazán értik a törvényjavaslat lényegét, nem arról vitatkoznak, ezért kéjes dörgedelemmel folyton az antiszemita kártyát húznák elő, már BajcsyZsilinszky Endre esetében is. Lépjünk ezen túl! Itt el hangzott az, hogy az előterjesztés alapjai azért hiányozhatnak, merthogy egyes történelmi személyiségek megítélése legalábbis kérdéses. Most azért itt álljunk meg egy pillanatra! Főleg az MSZP képviselőcsoportja egyik tagjának szájából ez nagyon érdekes ki jelentés. Ugyanis az utóbbi 22 évben egész megítélőiparágat működtettek Magyarországon. Tehát azok, akik megítélték ezeket a történelmi személyiségeket, általában a balliberális holdudvarból ítéltek meg, és általában azon módszertan alapján, amit nagyon s úlyos források odaítélése által egy - hogy is mondjam - sajátos negatív előjelű kultúrharc tekintetében valósítottak meg. Igen, szükség lenne kultúrharcra Magyarországon, szükség lenne arra, hogy felismerjük végre, hogy a 90es években jellemző tendencia v olt, hogy az iskolai ’56os megemlékezéseket letiltották, megállították. Azt is végig kellene gondolni, hogyan fordulhatott elő, hogy 2006ban rendőrök verték szét az ünneplő tömeget. Véletlene, tehát a történelmi események véletlen összejátszása, vagy pe dig valamilyen tudatos folyamatról van szó? Állítom, hogy a véletlenek ilyen összejátszása nem gyakran fordul elő a történelemben. Hiszen miről szólnak ezek az évfordulók, és ezt kéne helyre tenni ezzel az előterjesztéssel és a hasonlókkal is - még egyszer mondom , ha kezelné az orosz hősinek nevezett emlékmű helyzetét, ha rendbe tenné azt is, hogy finnugor világtalálkozót ne lehessen innen támogatni, ha helyre tenné azt is, hogy mi jelenhet meg a tankönyvekben, vagy legalább megpróbálna ráhatni a Nemzeti alaptantervre. Arról kellene beszélni, hogy a hasonló megemlékezések az éppen soros megszállók elleni tiltakozásra adnak lehetőséget, legyenek azok dinasztiák, legyenek azok birodalmak, vagy legyenek azok pénzügyi érdekcsoportok, ahogy napjainkban történik . Ez lenne ezen előterjesztés lényege, ezen a nyomvonalon kellene elindulnunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőjének. SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik) : Köszönöm szépen a sz ót, elnök úr. Hát az előző felszólalásomban pont erre mutattam rá az LMPvel kapcsolatban, hogy ha ők azt mondják, hogy lehet más a politika, más politikát akarnak képviselni, mint az előző években, akkor nem kellene ennyire az MSZP mellé állni. Végre állj anak már föl, és mondják el azt, hogy elítélike vagy nem ítélik el a kommunista diktatúrát! Azóta felszólalt több LMPs képviselő, Szabó Timea megint elkezdte az összemosást más diktatúrákkal. Annyit kell csak csinálni, fel kell állni, és azt kell mondani : kérem, elítélem a kommunista gyilkosokat, ne legyenek róluk utcák elnevezve. Pont. És utána majd lehet beszélni másokról. Kontur Pálnak valóban igaza van, igazat adok neki, ennek természetes dolognak kellene lenni ebben az országban. Sőt, azt is megkocká ztatom, hogy akár az állampolgároknak kellett volna kezdeményezni, még akkor is, ha esetleg különböző okmánycseréket kell véghezvinni. De sajnos még az elmúlt 60 év agymosása odáig ment, hogy nem abban a szellemiségben működik az ország, mint amilyen szell emiségben működött régen. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy amikor Ferenc József végigment az Andrássy úton, akkor nem volt ünneplő tömeg, sőt senki nem volt ott, be voltak húzva a spaletták; vagy amikor Arany Jánost megkérték, hogy írjon már egy dicsőítő balladát, akkor ő megírta A walesi bárdokat. Tehát ettől a szellemiségtől messze vagyunk, de én hiszek abban, hogy valamikor el fogunk jutni erre a szintre.
