Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1840 fontos eszkö z akár egy illegális hulladéklerakó hely rekultiválása, akár más tartós környezetkárosodások megszüntetése, felszámolása céljából, ha az állam el tudja vonni az ingatlant, és gondoskodni tud a természetes élőhelyek helyreállításáról, a termőföld, a víz min őségének megőrzéséről, helyreállításáról. (12.00) Ugyanakkor van egy nagyon fontos hiány ezzel kapcsolatban. Ha így ezt a módosítást az Országgyűlés elfogadja, akkor az fog történni, hogy természetesen az államnak - és az érthetőség kedvéért most azt mondo m, hogy a közösségnek, az adófizetőknek - lesz joguk arra, hogy kisajátítsák az illegális hulladéklerakással, illetve a tartós környezetkárosodással érintett területeket. Viszont ha így marad, ha így fogadja el az Országgyűlés, akkor az fog történni, hogy a közösség az adófizetők pénzéből kisajátítja ezeket az ingatlanokat, és tulajdonképpen a környezeti károk felszámolásának terhe a közösséget, az adófizetőket, a jövő generációkat fogja terhelni. Ezzel szemben az LMP továbbra is kitartana amellett, hogy a szennyező fizet, az, aki olyan mértékű tartós környezetkárosodást okozott, úgy szennyezte el a földeket, az ivóvizet, más természeti erőforrásokat úgy tett tönkre, hogy az jogossá teszi az államot a kisajátításhoz mint rendkívüli eszközhöz való nyúláshoz, akkor az ilyen szennyezőnek továbbra is viselnie kell a rekultiválással, a természeti állapot megőrzésével járó terheket. Tehát nem járja az, hogy valaki gyakorlatilag bűncselekmény elkövetésével egy illegális hulladéklerakó helyet létesít vagy egyébként t artós környezetkárosodást okoz, tartósan elszennyezi az alapvető erőforrásokat, lehetetlenné teszi, hogy egy közösség, egy erdő szélén, faluhelyen élje azt az életmódot, amit egyébként apáról fiúra örökítenek, jön az állam, mert nem nagyon van más eszköze, és kisajátítja ezt az ingatlant, és tulajdonképpen a szennyező röhög a markába, mert azt a kárt, amit neki kéne elhárítania, neki kéne lehetővé tennie azt, hogy az az élőhely újra élhető legyen, újra élet költözzön egy olyan közösségbe, amit a felelőtlen gazember tevékenységgel elpusztított, tönkretett, na ennek a kárát a közösség fogja az adóforintokból megfizetni. Szerintünk ez nagyon nincs így jól. Ezért javasolja az LMP azt, hogy tegyük világossá a kisajátítási törvényben, hogy a kisajátítás nem érinti a környezethasználónak a környezetkárosodás felszámolásáért, illetve a hulladékkezelő létesítmény rekultivációjáért való felelősséget. Nehogy már jól járjon az, aki egyébként olyan tevékenységet folytat, hogy az kiváltja a kisajátítást azzal, hogy egyébké nt pedig mentesülhet az anyagi felelősség alól, hiszen világos, fő szabály szerint a kisajátítás egy olyan tulajdonelvonó polgári jogi aktus, ami egyben a tulajdonjogváltozással alapvető polgári jogi szabályként a teherviselést is áttelepíti az új tulajdo nosra, a kisajátítással az állam válik tulajdonossá. Tehát ha nincsen eltérő rendelkezés, akkor a polgári jog általános szabályai szerint a kisajátítást követően a terheket ugyanúgy az állam fogja viselni, ahogy nyilvánvalóan a hasznokat is az állam szedhe ti. A kisajátításnak ez a lényege. A kisajátítás egy tulajdonjogváltozással jár, tehát ha ebben a törvényben nincsen eltérő rendelkezés, akkor a polgári jog általános szabályai szerint a terherviselés, adott esetben az élőhely helyreállításának a költsége az új tulajdonost, magyarul: a közösséget, a közösség nevében eljáró államot terheli. Ezt itt rendbe kell tenni. További aggálya az LMPnek az is, hogy a termőföld kisajátítása kapcsán a javaslatban, egész pontosan a 7. § (1) bekezdésében foglaltaknál sok kal szigorúbb védelemre lenne szükség, pusztán az ingatlanügyi hatóság hozzájárulásának a beépítése nem elégséges. Két dologra gondolok. Az egyik, hogy természetesen a termőföld védelme, megőrzése szempontjából helye van az LMP álláspontja szerint is kisaj átításnak. A kérdés viszont az, hogy védve marade a termőföld a bármilyen indokú átminősítésekkel szemben. Azt kellene megvizsgálnia az Országgyűlésnek, nem utolsósorban, ha az alaptörvénynek is ez a törvényjavaslat meg kíván felelni, hogy ha termőföldet érint a kisajátítás, a kisajátítással érintett termőföld átminősítésével nem lesze lehetőség arra, hogy a termőföldet utána az állami szerv elkótyavetyélje.
