Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - A Schengeni Információs Rendszer második generációja keretében történő információcseréről, továbbá egyes rendészeti tárgyú törvények ezzel, valamint a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
1832 képviselőtár saimat, hogy gondolkodjanak el rajta, és a későbbiekben, ha lehetőség és mód van rá, akkor akár módosító javaslatokkal, akár más törvények módosításával gondoljunk erre. Ez a néhány pont a következő. A törvényjavaslat az országgyűlési őrséggel is foglalkoz ik - kényszerűen , ami, azt kell mondanom, jól példázza, hogy mennyire rendszeridegen a magyar közjogi gyakorlatban, és mennyire rendszeridegen a hatalommegosztás elmúlt időszakában a kormányőrség, vagyis az országgyűlési őrség. Az a furcsa helyzet adódik , hogy egyébként egy önálló, az Országgyűlés hatáskörébe utalt szervezet előléptetési, kitüntetési ügyeit mégiscsak a miniszterelnöknek kell kezdeményezni. Maga a megoldás ebben a szituációban elfogadható, nem azzal van probléma, mert valakinek a köztársas ági elnök irányába elő kell ezeket a javaslatokat terjeszteni. De az, hogy ezek a gyakorlatilag szolgálati viszonyban álló katonák, rendőrök vagy nem tudom, országgyűlési őrök, akiknek van rendfokozata, azt a helyzetet teremtik, hogy adott esetben a minisz terelnök közvetlen döntése befolyásolhatja azt, hogy az Országgyűlés mint önálló hatalmi ág milyen intézkedéseket hoz, vagy az Országgyűlés elnöke milyen intézkedéseket kezdeményez a saját hatáskörébe utalt szervezet tekintetében. Nem jó, hogy ez így van, noha elfogadjuk azt, hogy a jelenlegi furcsa megoldásban az a kompromisszum, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy tudniillik a miniszterelnökön keresztül lehet a köztársasági elnök felé közlekedni előterjesztések tekintetében, ez elfogadható. Azt go ndolom, vitatható számos olyan pont, ami látszólag enyhítést tartalmaz, de talán nemzetbiztonsági érdekeket is felvet, hogy a törvényjavaslat, mondjuk, nagyvonalúan megengedi tíz év múltán a titoktartási kötelezettség alóli feloldást. Azt gondoljuk, vannak olyan ügyek, vannak olyan természetű események, amelyek tekintetében nem föltétlenül helyes a titoktartási kötelezettséget feloldani tíz év után sem, ha a rendszerből valaki távozik. Egyszerűen azért, mert államtitkok, szolgálati titkok sokaságával találk ozhat mindaz, aki egyébként az útlevél kiadásában, ellenőrzésében, bizonyos nyilvántartási elemek rögzítésében részt vesz és feladatot vállal. Valószínűleg sok vitát vált majd ki a társadalomban - már azok körében, akik egyébként gépkocsiforgalmazással, j árműforgalmazással, értékesítéssel, eladással foglalkoznak , de magam mondjuk, helyeslem azt, hogy a kilométeróraállás képezze a jármű adatainak és a nyilvántartás szerves részét, egyszerűen azért, mert az egyébként jóhiszemű honpolgárok becsapását ilyen módon lehet megakadályozni, vagy ilyen módon lehet csökkenteni a becsapások számát. Ez mindenféleképpen elfogadható, noha - még egyszer mondom - nagyon sok érv szól az ellen, hogy ezt miért bonyolítják ilyen módon. Az idegenrendészeti hatóságok adatkezelé si szabályaira vonatkozóan az történik, hogy az eddigi öt év helyett most meg tíz évre emelik föl a titoktartási kötelezettséget. Látszólag ellentmond a dolog, miért mondom én azt, hogy bizonyos információk továbbadása alól nem lehet feloldani tíz év múltá n embereket, miközben itt meg most azt mondom, hogy az eddigi öt év valószínűleg a helyes gyakorlat. Azt állítom, hogy az idegenrendészeti adatgyűjtésben és adatnyilvántartásban nem tudnak keletkezni olyanfajta adatok, amelyek hosszabb ideig is a titokkörb e tartozhatnának, miközben a másik oldalon meg, azt gondolom, hogy egészen biztosan igen. Van egy borzasztó nagy problémánk, amelyet itt és most szeretnék megosztani a tisztelt Házzal, és kérni államtitkár urat és a kormánypárti többséget arra, hogy legyen ebben együttműködő. Mi beadtunk egy módosító javaslatot, amelynek az a célja, hogy ne lehessen gebinbe kiadni az adatnyilvántartást. Az előterjesztés a 2. §ban és később is alkalmaz olyan részt, hogy ha az állami adatnyilvántartórendszer valamilyen ok m iatt nagy nehézségbe ütközne, és nem volna képes az adatok feldolgozására, kezelésére vagy tárolására, akkor egyedi döntéssel a mindenkori miniszter gyakorlatilag kiadhatná ezt a fajta jogosítványt magánszervezeteknek. Mi azt gondoljuk, hogy ezek az inform ációk az állam működésének szerves részét kell hogy képezzék, és semmiféleképpen nem szabadna bizniszt csinálni ebből az ügyből. Nem helyes és nem célszerű az, hogyha lehetőséget - akár még csak elvi lehetőséget is - adunk arra, hogy ezzel piaci alapon vag y éppenséggel politikai alapon foglalkozhasson bárki. Márpedig a
