Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitáj... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1732 jövedelemadóval. Az ország demokratizálódása óta legigazságtalanabb személyi jövedele madórendszert sikerült bevezetniük, aminek a végeredménye az lett, hogy a szegények még szegényebbek lettek, a gazdagok meg még gazdagabbak lettek. De ezt fordítsuk meg, a fogyasztás, amiről beszélt Ékes képviselő úr is: ha a szegényeknél, a gyermeket nev elő dolgozó családoknál akár csak néhány ezer forinttal több maradhatott volna havonta, ők akkor azt biztos fogyasztásra költik, és biztos, hogy az növelte volna a hazai gazdaság teljesítményét. Ehelyett ők még szegényebbek lettek, mert még a szociális jut tatásaikat is befagyasztották, és erre hadd mondjak példát. Nem nagyon akarok én elmenni ’13ig, egyegy mondattal fogok utalni. Emlékezzenek vissza, néhány héttel ezelőtt Harrach Péter itt a Házban állt fel és beszélt arról, hogy a gyereket nevelő munkavá llalók lehetőleg kapják vissza valamilyen más adóból vagy járulékból azt az összeget, amit nem tudnak visszaigényelni. Mi ez, ha nem a beismerése annak, hogy elhibázott az egykulcsos, elhibázott a családi adókedvezmény a rendszerben? Mert a nagyjövedelműek több százezer forintot vehetnek igénybe, adóalapban mondjuk, egy háromgyerekes család akár 7,4 millió forintot egy évben, ezzel szemben a kis keresetű vagy a nemzetgazdasági átlag körül kereső család már a második gyereke után nem tudja igénybe venni a tá mogatást. Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök úr megígérte, hogy majd ’14. január 1jétől ezt a kérdést megoldjuk. Vajon ezek a családok addig a gyerekeikkel mit csinálnak? Még tovább nő a gyerekszegénység? Tehát azt gondolom, hogy az adópolitika, amiről beszélt… - persze, kiemelte a bankokat. Azt gondolom, képviselőtársaim, kezdjünk erről beszélni tényleg ’11 kapcsán: bankok, távközlés, energiaszektor. Tessék már megnézni, hogy ennek mekkora részét fizeti meg az adófizető polgár! Tehát nem volt ez más, mint egy szemfényvesztés. Nagyon jól hangzott, hogy az Orbánkormány majd a multikat meg eztazt megadóztat, ezzel szemben ezt áthárították. Így lehetett azt mondani, hogy nem megszorítás, mert a megszorítást valaki más végezte el. Közvetve hajtotta végre az állam ezt a megszorítást. Még egy másik kérdés az IMFhitel kapcsán. Képviselő úr azt mondta, hogy 20 milliárd euró, ebből 13,5 felhasználva. Akkor én megkérdezném: és hol a hat és fél? Mit tetszettek csinálni a hat és féllel? Tehát azt jelenti, h ogy az előző kormány bizony az adósságok törlesztésére… - és akkor itt fogok kitérni arra, hogy kamatok és árfolyamok. (12.10) Az IMFtől felvett hitel egy rendkívül kedvező, a piacon akkor éppen tapasztalható kamathoz képest egy nagyon kedvező kamatozású hitel, tehát felelősen gondolkodott akkor a kormány, amikor egy kis kamatozású hitellel próbálta meg az államadósságot csökkenteni. Tehát a pénz a Nemzeti Bank tartalékában volt. Önök tettek számtalan kísérletet arra, hogy hogyan juthatnak hozzá a Nemzeti Bank tartalékához is, de erről most nem beszélek, mert ez így nem része ennek a dolognak. Csak szeretném elmondani ennek kapcsán az árfolyamot. Gondolják végig! Szóval, furcsa és egyszerűen azt mondom, hogy mármár beteges rögeszme az árfolyam. Az árfolyam , tisztelt képviselőtársam, benne Szijjártó, Kósa úr és más kormányzati tényezők felelőtlen nyilatkozata következtében is, hihetetlenül romlott, és akkor van - nem tudok mást mondani - bőr a képén a kormánynak azt mondani, hogy az egyszeri kiadásokat vagy az árfolyamváltozást hagyjuk figyelmen kívül. Hát tessék már megmagyarázni ezt azoknak a devizaadósoknak, legyen az vállalkozás vagy magánszemély! És nem is kéne azzal számolni, ami a piaci kamat, hanem azt hagyjuk figyelmen kívül - de hát ez felelőtlenség ! De megyek tovább: azt mondja, hogy az egyszeri kiadásokat - erről még képviselőtársaim fognak beszélni - hagyjuk figyelmen kívül, és akkor annyi lenne az annyi. Képviselőtársaim, én annak idején azt tanultam a számvitelben meg a statisztikában, hogy ha e zt, akkor azt is, tehát ha az egyszeri kiadásokat leveszem, akkor az egyszeri bevételeket is ki kellene venni, mert akkor látjuk a valóságot. De önök nagyon trükkösen az egyszeri bevételeket - jelesül az, amiről Tukacs képviselő úr beszélt, a magánnyugdíjp énztárakból rekvirált vagyont - természetesen benne hagyták, de hogy a kiadásokat levenni, az igen.
