Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitáj... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
1727 késztették a kormányt, hogy ezt a költségvetést 250 milliárddal megkurtítsa, miközben nem látszott semmi féle olyan dolog, ami miatt ezt teljesíteni kell. Megpróbáltam visszapörgetni azokat az eseményeket - és hála istennek, ez a virtuális világ már sok támpontot ad ebben , de semmiféle olyan ügy nem volt, ami brutális költségvetési elvonásra késztette volna a kormányt. Egyetlen olyan dolog volt: természetesen az, hogy rájöttek arra, hogy ezt a költségvetést rosszul tervezték meg, ezért tehát ennek a költségvetésnek sürgős korrekciója szükséges. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, az, hogy a kormány már akkor is notóriusan alulbecsülte a teljesülő inflációt. Teszi ezt egyébként azóta is. A 2011. évi zárszámadásból kiderült, hogy a költségvetés tervezésének másik alapadata, az inflációs vélekedés, rossz volt. Rossz volt, mert a kormány rosszul mérte fel a zt, hogy vajon mit tesz akkor, amikor inflációs adatot becsül, és a zárás időszakában már látszott, hogy az a fajta alacsonyabb inflációs várakozás, amelyre a kormány számít, nem fog teljesülni. Végül az alapadatok tekintetében az utolsó ilyen körülmény, h ogy már akkor látszott, hogy a kormány a növekedési pályát is elmérte. A költségvetés tervezésekor nemcsak az adott év költségvetési folyamatait illik megtervezni, hanem valamiféle növekedési pályát is meg kell határozni. Kiderült, hogy a növekedési pálya ez a középtávon értelmezett becslés, ami a kormány részéről elhibázott volt, a kormány nem tudta felmérni, hogy mi következik a gazdaságban. A kormány tehát nemcsak a költségvetés adott évi tervezésénél, hanem a hosszabb távú becsléseknél is alkalmatlannak bizonyult arra, hogy betöltse a feladatát. Ebből következően aztán a 2011. évi költségvetés teljesülése csak akkor tudott formailag megállni a lábán, ha a kormány bevonta a magánnyudíjpénztárakból elsíbolt pénzt a költségvetés teljesítésébe. Nem tudom elé ggé ostorozni azt a politikát, amely 3 millió ember magánvagyonát államosította, nem tudom eléggé ostorozni azt a politikát, amely az államosított vagyont rosszul használta fel. Nem tudom elég kemény szavakkal illetni azt az eljárást, amelyben ennek az elá llamosított pénznek, a 3 millió ember magánpénzének a felhasználását csak részlegesen tette nyilvánossá, és az utóbbi hetekben ezt a nyilvánosságot is csökkenteni akarja azzal, hogy kvázi betolja ezt a pénzt az állami vagyonkezelő szervezetébe és még a min imális átláthatóság feltételeit sem adja meg. De tény, ami tény: a kormány csak ennek az elsíbolt pénznek a segítségével tudta stabilizálni a 2011. évi költségvetést. Annak a pénznek a segítségével, amely persze hiányában hosszú távon gondokat fog okozni a nnak a kormánynak, amelynek az időszakában azok az emberek, akiknek volt ilyen magánnyugdíjpénztári befektetésük, nyugdíjba fognak menni. Ez a pénz akkor hiányozni fog az éppen aktuálisan kifizetett nyugdíjkasszából, tehát egy meglehetősen rövid távú és o stoba gondolkodás az, amikor a kormány úgy gondolta, hogy ebből a pénzből betömi a költségvetés réseit, ebből a pénzből próbál majd meg mindenféle manővereket létrehozni vagy végrehajtani, miközben sem a hosszú távú gondolkodás, sem a racionális, ésszerű f elhasználás nem volt tetten érhető a munkájában. Úgy gondolom tehát, ez a körülmény, ez a bizonyos magánnyugdíjpénztári államosítás nem mellékes akkor, amikor a 2011. évi költségvetést tárgyaljuk, mert ennek hiányában ez a költségvetés katasztrofális vége t ért volna. S végül a költségvetés zárszámadásának valódi körülményeiről, a valódi teljesülésről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, hogy amikor arról beszélünk, hogy a kormány következetesen becsülte felül a bevétel i ágon befolyó bevételeket, következetesen követett el nagy tévedéseket abban, hogy vajon a vállalkozások világa mennyit lesz képes betenni a közösbe. Tévedett abban is, hogy vajon mennyi fog befolyni a magánszemélyektől és a magánemberektől. Tévedett abba n, hogy vajon mennyi folyik be személyi jövedelemadóágon, mennyi lesz annak a költségvetés szempontjából hasznosítható része, ezért tehát ha tévedés van a bevételi oldalon, akkor nem lehet valóságos teljesülés a kiadási oldalon. Ennek eredménye volt azt, hogy a kormány az évben ugyan folyamatosan, de még az év végén is nagyjából 100 milliárdos megszorításra kényszerült a saját politikájának a következményeképpen, mely 100 milliárd elég furcsán állt össze,
