Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1702 Tisztelt képviselőtársaim, ezt a képviselőt Józsa Istvánnak hívjá k, és az MSZP tagjaként ül a Magyar Országgyűlésben. Az előbb idézett jelenség egyáltalán nem ismeretlen a világban. Létezik olyan embertípus, aki agresszív és gyáva. Ez a fajta ember képtelen az indulatait kordában tartani, viszont arra azért képes, hogy durva és támadó viselkedését védekezésre képtelen, nálánál gyengébb embereken töltse ki: hazamegy, és ha nincs jó passzban, belerúg a háziállatba, kutyába, macskába, lekever egyet az asszonynak, a gyermeknek. (Dr. Ipkovich György: Ez szánalmas!) Tisztelt K épviselőtársaim! Amikor néhány hete a családon belüli erőszakról beszéltünk itt a parlamentben, pontosan az ilyen emberekről beszéltünk. Józsa István gyávasága nemcsak abban ölt testet, hogy a gyengébbeken tölti ki az indulatát, hanem abban is, hogy megpró bál kibújni a felelőssége alól. Azzal kezdte a félrebeszélést, hogy a bizottság szakértőnője nem miatta, hanem a Házszabály be nem tartása miatt jajdult fel. Micsoda abszurdum! Majd amikor ez a hazugsága tarthatatlannak bizonyult - mert közben kiderült, ho gy a sértett az eset miatt panaszt tett az Országgyűlés főtitkáránál , akkor megpróbálta puszipajtásaként beállítani a hölgyet. “Nagy kezit csókolommal szoktam köszönni neki” - mondta az egyik újságíró megkeresésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki s zámára ismerősnek tűnik ez a magatartás, az nem véletlen, hiszen pontosan így szoktak viselkedni a családon belüli erőszakot elkövetők is: igyekeznek bagatellizálni a tettüket, a sértetthez való jó viszonyukat próbálják hangoztatni, nagy kezit csókolomozni , ugyebár. Józsa István tette egyértelműen munkahelyi zaklatás: képviselői státusával visszaélve, durván bántalmazott egy köztisztviselőt, az Országgyűlés bizottságának egyik munkatársát, az Országgyűlés egyik női alkalmazottját. (Derültség az MSZP padsora iban.) A munkahelyi zaklatás hasonlóan súlyos bűn, mint a családon belüli erőszak. A beosztott nem mer beszélni főnöke brutalitásáról, úgy, mint a bántalmazott feleség vagy nő a férjéről, az élettársáról. Józsa István visszaélt helyzetével, és bántalmazott egy neki kiszolgáltatott, tehetetlen nőt. Vajon mire számíthatunk még, tisztelt Józsa István - ha most itt lenne , mire készüljünk fel? Mit tesz majd, ha nem tetszik legközelebb neki valaki, vagy ha legközelebb bejön, és nincs jó kedve, dühös valamire? K itekeri a karunkat, kitöri az ujjunkat, vagy belénk rúg? Hogyan védekezzenek Józsa Istvánnal szemben a gyengék és a kiszolgáltatottak? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Józsa István tette itt, a parlamentben következmények nélkül marad, akkor miben reménykedje nek a bántalmazottak a családban, a munkahelyeken elkövetett erőszak áldozatai? Nagyon nehéz hitelesen fellépnünk nekünk, parlamenti képviselőknek akkor, amikor saját magunk nézzük el ezt a példátlan cselekedetet. Itt szeretném bejelenteni azt is, hogy a F idesz frakciója rendkívüli házbizottsági ülés összehívását fogja kezdeményezni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ilyen embereknek nemcsak közöttünk nincs helyük, de a közéletben sem. Józsa István a Szocialista Párt tagja, így a szocialisták elsődleges felelős sége, hogy távozzon a közéletből. (9.50) Egy ilyen megvalósult bántalmazás után már nem elég csupán általánosságban beszélni az erőszak elítéléséről. Egy egészséges közösség kiveti magából az ilyen embereket. Józsa István előtt egyetlen elfogadható út áll nyitva: le kell mondania képviselői mandátumáról. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az elhangzottakra a kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván válaszolni. S OLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Amit ön elmondott, arra egyrészt mondhatjuk azt is, hogy ez egy szokványos dolog a b aloldal részéről vagy a szocialisták részéről, ami persze nem jó, és mondhatjuk azt is, hogy felháborító dolog. Hiszen sorra tapasztaljuk akár az elmúlt húsz évben itt, a parlament keretei között
