Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1542 kislányom vagy az unokám megkérdezi, apa, nagyapa, ki az a Szamuely Tibor, akiről ezt az utcát nevezzük, mondja m neki nyugodtan azt, hogy ki volt? Amikor legszívesebben még a televíziót is kikapcsolnám előtte, ami olyan tárgyú filmeket vetít, mint amit Szamuelyék elkövettek? Az utánunk jövő nemzedékek előtt, a gyermekek és unokák jövendő nemzedéke elő tt mindannyian, akik itt vagyunk a parlamentben, felelősek vagyunk azért, hogy kiket állítunk eléjük példaképnek. Tisztelt Országgyűlés! Lehete példa az a Kun Béla, akitől a Rákosi Mátyás részvételével felálló Tanácsköztársaság rémuralmának 133 napja alat t tapasztalhatta meg először Magyarország, hogy milyen is a hétköznapok szocialista elnyomása, a vörösterror? Vagy lehete példa az a Szamuely Tibor, akinek keretlegényei a proletárdiktatúra példátlan pusztítását és fájdalmát okozták 1919 Magyarországán? ( 15.20) Ma halálvonatnak nevezzük azt a szerelvényt, amely körbejárta az országot, és Szamuely embereit szállítva megállt Szolnokon, ahol 30 főt, Kalocsán 20 főt, Dunapatajon 51 főt és több mint húsz községben és városban a diktatúra hivatalos gyilkosa töme gestül ölette a magyar lakosságot. És volt, ahol nyakig földbe ásott parasztok fejét kaszával üttette le. Pár hónap alatt a Tanácsköztársaság projekt ugyan megbukott, ám 1945ben a kommunisták immáron külső fegyveres segítséggel, de visszatértek, és hosszú évtizedek során kiteljesítették mindazt a rombolást, amelyet elődeik elkezdtek. Vagyis valóra válhatott Kun Bélának azon jövendölése, amelyet így fogalmazott meg, hogy “Nemsokára vissza fogunk térni! Csak egyelőre odázzuk el a kommunista világuralmat - me rt a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” Igen, visszatértek, és ennek emlékét sajnos még ma is utcanevek őrzik: Néphadsereg, Felszabadulás, Munkásőr utcák. Nem is értem azt sem, hogy az a Ságvári Endre, akivel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem volt jogos önvédelmi helyzetben, miként azt az 1959bes ítélet állította, a népbíróság akkor úgy vélekedett: a kommunista vezető az ellenállási mozgalomban vett részt, emiatt jogosan használta fegyverét a rendfen ntartókkal szemben, azok tehát törvénytelenül léptek fel. De mindez, ahogyan kiderült, fordítva igaz. Az indoklás szerint jogtalan lövöldözésével Ságvári maga idézte elő azt a tragikus helyzetet, amelynek a végén ő maga is áldozata lett. Kérdezem, hogy vis elhetie egy olyan személynek a nevét egy utca, egy intézmény vagy bármi, akinek a megítélésében a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalólag dönt, vagy legalábbis kétségek merülnek fel a személye iránt. Kell nekünk ilyen utca, vagy lehet nekünk ilyen utcánk? Tudo m, persze ma is vannak, akik védik még ezeket a személyeket és eseményeket. Nem is tehetnek másként, hiszen évtizedekig védték, és most csak nem fogják beismerni azt, hogy rossz oldalon álltak ebből a szempontból is. Tisztelt Országgyűlés! Talán sokan isme rik annak a katonának, Hiroo Onodának a történetét, akit a második világháború kitörésekor behívtak a japán császári hadseregbe. Ő a második világháború vége után mintegy harminc évig, egészen 1974ig kitartott maroknyi csapatával a Fülöpszigeteken abban a tudatban, hogy még tart a világháború. Puskájával állítólag több mint ötven békés embert vadászott le ez idő alatt, és csak akkor adta fel a további küzdelmet, harcot, amikor az utolsó társát is megölték egy küzdelemben. 1974ben tért vissza szülőhazájáb a, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták. Sajnos vannak még közöttünk, akik a Tanácsköztársaság harcát viszik most is tovább, azoknak a szellemében, akiket pártolnak. Nem akarok most párhuzamot vonni sem Onoda és a baltás gyilkosként elhíresült, hazájában azó ta nemzeti hőssé tett azeri mészároson, de bocsánatot kérek, mi a különbség a kaszával lefejeztető Szamuely és az említettek között? Az pedig számomra végképp döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy az említett példák mellett egyesek itt a parlamentben is Wass Albertre hivatkoznak. Az érthető, hogy a románok mint magyarra nem tekintenek rá jó szemmel, ez benne van a történelmükben, de úgy gondolom, ez valahogyan
