Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. STÁGEL BENCE (KDNP), a napirendi pont előadója:
1535 névadás - ahol egyáltalán van ilyen - még csak átveszi a nép i neveket, új elnevezéseket nem vagy csak elvétve alkot. Zömmel e korszakból származnak az olyan közterületi elnevezések, mint a Nagy utca, Kis utca, Alvég, Felvég, Alsó utca, Felső utca, Malom utca, Templom utca. Az első világháború végétől az 1945ig ter jedő időszak a hivatalos utcanévadás első szakasza. A korszak fő jellemzője az utcanevek számának szembetűnő gyarapodása, és ez a lélekszám növekedésével új utcák, településrészek nyitásával van szoros kapcsolatban. Kisebb mértékben nyomon követhető ez a f alvakban is, de még inkább a városokban. A továbbra is élő természetes eredetű névadás mellett megjelenik, illetve rendszeressé válik a hivatalos utcanévadás is. A korszak hivatalos neveinek jelentős részét 1926, illetve 1938 táján adták. 1926 időszaka a n emzeti identitást erősítő ideológiának a névadása; ne feledjük el, hogy ekkor csak néhány évvel vagyunk Trianon után. Az 1938 körüli periódus sajátos színfoltja, hogy nagyon sok helyi, jelentős vagy kevésbé jelentős személyiségről neveztek el utcát. A kist elepülések nagy részén a hivatalos névadás megjelenése nem eredményezett kettősséget. A hivatal csupán átvette a népi neveket, újakat nem alkotott helyettük. A néhány kivétel nem veszélyeztette a természetes eredetű helynévanyagot. A hivatalos utcanévadás második korszaka 1945től az 1989es rendszerváltásig tartott. Ekkor lényeges változás ment végbe. Ezt a korszakot sem tekinthetjük egységesnek, ebben is két periódust különíthetünk el. 1945 és 1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanévanyagban. E változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek, de magát az utcanévrendszert is alapjaiban érintették. (14.50) A típusváltás főként a személynévi előtagú nevek körében figyelhető meg, de másutt is tetten érhető. Az irre denta, reakciós indítékúnak vélt utcaneveket teljesen kicserélték, helyükbe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek. Így jelentek meg a kommunista rendszer kiszolgálóinak emléket állító nevek, illetve a szocializmus eszméjét, fogal mait megörökítő nevek: Rákosi Mátyás utca, Sztálin tér, Schönherz Zoltán utca, Marx Károly utca, Szovjet hősök útja. A korszak második periódusának az 1956tól az 1989. évi rendszerváltásig terjedő időszakot tekintjük. 1956nak a hivatalos utcanévadás szem pontjából kettős következménye volt. Ekkor szüntették meg a személyi kultuszra utaló neveket, illetve a személyi kultusz és az októberi forradalom kommunista áldozatairól ezt követően neveztek el utcákat: Rajk László utca, Kállai Éva utca, Kalamár József u tca vagy éppen Mező Imre utca. Érthetetlenek ugyanakkor azok a kritikák, amelyek azt kérik számon, hogy miért a kommunista diktatúra nyomait hordozó közterületi elnevezések szerepelnek indoklásként a törvényjavaslatban. Nos, ennek egyszerű oka az, hogy 198 9es rendszerváltást megelőzően több mint négy évtizeden keresztül kommunista diktatúra volt Magyarországon, és központi ideológiai célzatból felső utasításra köteleztek arra településeket, hogy a rendszert szolgáló, megalapozó, arra közvetlenül utaló elne vezések, személyek köszönjenek vissza az ország legkisebb településeinek közterületi tábláiról is. A hivatalos utcanévadás harmadik szakasza az 1989. évi rendszerváltástól a napjainkig eltelt éveket öleli fel. A rendszerváltást követően országszerte sor ke rült a települések utcaneveinek felülvizsgálatára. Az új kormányzatok és a mögöttük álló pártok ugyanis szorgalmazták a letűnt szocialista rendszer ideológiaipolitikai felfogását tükröző névanyagának kicserélését. Ennek lebonyolítása a túlterhelt, sok más fontos problémával bajlódó helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Nagyobb városainkban körültekintően, nyelvész, helytörténész szakemberek bevonásával igyekeztek megoldani a feladatot. A kisvárosokban és a falvakban azonban ritka kivételtől eltekintv e az önkormányzati képviselőkre, tehát zömmel laikusokra volt bízva ez a nagy hozzáértést igénylő munka, amelynek kivitelezése sem volt egyszerű dolog. Ez általában a következőképpen zajlott le.