Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
1518 kellene gondolkodni ezen a kormánynak. Sem a személyiségi jogi kérdések, sem a házas ságot megszüntető esetek között nem szerepel az a konkrét helyzet, amikor valamelyik fél neme megváltozik. Mondom még egyszer, nem gyakori és nem tömegeket érintő kérdés, de szükséges vele foglakozni. Az kétségtelen, hogy a jogalkotás mindig is kerülte ezt az érzékeny témát. Pedig kell előbbutóbb valamilyen megoldást találni rá. A 2009es tervezethez képest a jelenlegi javaslatból hiányzik, hogy érvénytelenné válna a házasság, ha valamelyik fél neme megváltozik. Pedig ez a személyiségének egyik lényeges el eme. Így az is tisztázatlan marad, hogy milyen és mely hatóság vagy bíróság jogosult arra, hogy a személy e fontos jellemzőjének megváltoztatását megállapítsa. Kár, hogy a javaslat kidolgozásának idejére nem érlelődött ki megoldás arra nézve, hogy ezt az e gyébként kényes ügyet korszerű módon oldja meg és szabályozza a polgári törvénykönyv. Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy államtitkár úr az expozéjában hangsúlyozta, hogy a kormány nem csupán udvariasságból, hanem meggyőződésből terjesztette változatlan tar talommal a Ptk. tervezetét az Országgyűlés elé. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen a vezérszónoklatok előrevetítettek olyan változtatási igényeket, amelyekről a kormánynak minden bizonnyal majd egyértelműen állást kell foglalnia, el kell döntenie, hogy marade a beterjesztett változatnál, vagy a kormányoldal vezérszónoklataiban, vagy egyéb hozzászólásaiban, vagy módosító indítványaiban megfogalmazott igényeket kielégíte. Olyan igényekről van szó, amelyek teljesítésével a javaslat kiemelkedő színvonala és dogm atikai egységessége, társadalmi támogatottsága is csorbát szenvedhet. Miről is van szó? Rubovszky képviselő úr a tudomány egyes művelői által is képviselt álláspontot osztott meg velünk az élettársi kapcsolatról. Lábady Tamás professzor úrtól idézve arra m utatott rá, hogy a házasság alapvető jog, és az annak alapján létrejött családot alapjogi védelemben kell részesíteni. Bár lehetne ezen is vitatkozni, de most nem erről szeretnék beszélni. Az élettársi kapcsolatok alapjogi védettségét az önrendelkezési jog a adja. Ebben nincs is vita. A vita abban van a tudomány képviselői között is, hogy a nem házassági kapcsolatokhoz fűződhetneke családjogi joghatások. A kódex tervezete, véleményem szerint helyesen, az élettársi kapcsolatokra irányadó magánjogi szabályoka t a házasságra vonatkozó részt követően helyezi el. Ez kifejezésre juttatja, hogy az élettársak közötti viszonyt, az európai államok többségét jellemző gyakorlatnak megfelelően, családjogi kapcsolatnak tekinti még akkor is, ha jogi elismertségét és támogat ását nem emeli a házasságéval azonos szintre. Ki vitathatná, hogy az élettársi kapcsolat kölcsönös érzelmeken alapul, pontosabban, érzelmi közösség elsődlegesen, és nem kötelmi viszony? A KDNP vezérszónoka olyan módosítási javaslat benyújtását ígérte, amel y szerint az élettársi kapcsolatot polgári jogi társasági szerződéses viszonynak kell tekintetni, és akként is kell szabályozni. Na most, nézzük akkor ezt konkrétan! A polgári jogi társasági szerződésről a tervezet a következőket mondja: “A polgári jogi tá rsasági szerződésben a felek - a továbbiakban tagok - arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük kockázatát közösen viselik .” Képzeljék el, amikor a fiatal szerelmes pár langyos nyári estén nem arról suttog egymás fülébe, hogy mondjuk, szeretnének együtt ébredni reggel, amikor feljön a nap, hanem arról, hogy költözzenek már össze azért, hogy fizethessék ki együtt a villanyszám lát. Szóval, ez így elég elképesztő, képviselőtársaim. Véleményem szerint az új Ptk. tovább is elment a házasság és az élettársi kapcsolat közötti különbségtételben, mint ahogy az életszerűen és a célszerűség követelményei szerint szüksé ges lett volna, ugyanakkor tényszerűen szeretném leszögezni, hogy nem lépte át azokat a határokat, amelyeket józan ésszel és modern jogi felfogás mellett nem lehet átlépni. Úgy gondolom, hogy a házasság vagy az élettársi különböző közötti választás mikéntj e egyénként, páronként nagyon sok tényezőtől függ. (13.30)
