Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A választási eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1445 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Bocsásson meg, képviselő úr, meg kell, hogy állítsam. Idézem: ha a felszólaló ug yanabban a vitában feleslegesen saját beszédét ismétli, figyelmeztetnem kell, és ennek következménye van. Nem teszem meg, csak emlékeztetem. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmeztetést. Azt gondolom, hogy volt ebben a mondatban egy olyan szó, a “feleslegesen”, ami úgy hiszem, hogy nem vonatkozik most az én felszólalásomra… ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, ezt majd én eldöntöm… DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : …mert, ha államtitkár asszony… ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, ezt majd én döntöm el, hogy felesleges vagy nem felesleges. (Dr. Bárándy Gergely: Elnök úr, akkor vonja meg a szót, akkor is azt tudom mondani ebben a vitában…) Képviselő úr, folytassa, öné a szó. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy nem felesleges emlékeztetni valakit akkor, amikor nem válaszol a korábbi felhívásra. Én pedig úgy gondolom, hogy egy parlamenti vita arról szól, hogy az érveket ütköztetjük; nem az érvek ütköztetése az, amikor az ellenzék monológot mond, a kormánypárt meg hallgat. És azt kérem a kormánypárti képviselőtársaimtól, főleg az előterjesztőktől, hogy most szálljanak be a vitába, és ne a zárszóban mondják el azt az álláspontot, amire utána nem lehet reagálni. Én úgy hiszem, hogy szakmai kérdéseket tettünk föl, úgy hiszem, hogy tisztességesen jelen voltunk ebben a vitában. Sok mindenről beszéltünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , a választójogi törvénynek olyan vonatkozásairól, amit önök kértek, hát tessenek válaszolni! Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : A következő felszólaló Lendvai Ildikó képviselő asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, tisztelt alelnök úr. Csak a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni, hogy e pillanatban írd és mondd, öt kormánypárti képviselő és a tár ca képviselője tartózkodik a teremben a ciklus egyik talán legfontosabb törvényének vitájában. Sose gondoltam volna, hogy matematikailag a kétharmadra való hivatkozás ilyen félreérthető lesz, hogy kormánypárti frakciók tagjai úgy vélik, hogy a kétharmad an nyit jelent, hogy kéthárom képviselő elég, ha dolgozik a parlamentben. Nem véletlen ez, és nem véletlen az éjszakai időzítése. Ugye, mindnyájan emlékeznek Arany János versére, önök úgy taktikáznak az ellenzékkel, mint ahogy Arany János versében az éji bog árról van szó, mármint hogy “Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.” Önök ezt várják tőlünk. Mondjuk az érveinket, nagyot koppanunk a falnak, válasz nincs, érdemi válasz nincs, egyszer csak elhallgatunk. Mi igen, de a választók nem. Kaptunk kritikát - lehet, hogy jogosat is olykor - a hozzászólásaink hangneméről és hangulatáról. Érzékenyen érint, mert én is kényes vagyok arra, hogy a parlamenti viták színvonala ne csökkenjen le. De uraim és államtitkár asszony, azért b eszélünk indulatosan, mert az indulatot és a szenvedélyt nagyon vékony határ választja el, és fontos dologról van szó, van rajta szenvedélyünk, van elkötelezettségünk ahhoz, hogy érdemben vitassuk meg - éjszaka ide vagy oda - ezt a kérdést. És igen: van, a mikor gúnyosak vagyunk, de ez keserű gúny, azon való keserűség, hogy látjuk, itt egy fontos dolog kerül veszendőbe anélkül, hogy önök szembesülnének ennek súlyával.
