Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A választási eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz):
1362 magyar menne el 2014ben, és adná le a szavazatát, és az a 3 mi llió, aki egyébként rendszeresen nem ment el az elmúlt 20 évben szavazni, azokat is meg lehetne mozdítani, és oda lehetne vinni az urna elé, és azt mondani nekik, hogy uraim, hölgyeim, itt a lehetőség, éljenek a demokratikus jogukkal. Ezt kellene önöknek i s tenni, hogy minél demokratikusabb és minél jobb legyen. Ez a választási eljárási törvény ezt elősegíti. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy bekiabálásokkal ne zavarják a tárgyalási re ndet. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Tárgyalási szünetet fogok elrendelni abban az esetben, ha egy bizonyos szinten túlmennek a bekiabálások. (Moraj az ellenzék soraiban. - Kőszegi Zoltán: Zaklatott az ellenzék! - Tóbiás József: Bekiabálás! - Derültség. ) A következő Tóbiás József képviselő úr, MSZP, két percben. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy lehetett volna ebből akár egy szellemileg nagyon inspiratív vita is, az a baj, hogy önök nem arról beszélnek, ami a val óság. És tudják, mi az igazi szomorúság, ami engem valódi szomorúsággal tölt el? Az, hogy önök kategorizálnak, jelzőkkel látnak el magyar állampolgárokat. Szeretném mondani, hogy a vérlázító az, amit önök csinálnak, de az, hogy aktív választópolgárt akarok , felelős állampolgárt akarok, uraim, ebben - nem ebben, mert még ez nem, de még lehet sajnos, de - a XX. században ezek a mondatok visszaköszönnek. Sajnos, emlékszem a végére is, emlékszem a végére is, és tudják mit, lehet, hogy én csak ’70ben születtem, és nem tudok arról, amiről Kőszegi képviselőtársam beszél, de egy dolog biztos: ha az állam meg akarja mondani az állampolgárainak, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ők boldogak lehessenek, és nem önmagát korlátozza azért, hogy boldogok lehessenek az államp olgárai, akkor nagy baj van. Önök meg akarják mondani, hogy hogyan éljenek az emberek, az emberek meg szeretnének élni adott keretek között, hogy mások szabadságát ne sértsék. Önök most a döntés szabadságát veszik el az emberektől, ezt nem akarják megérten i? Jön nekem itt példákkal bármelyikőjük, hogy elmehet majd ide meg oda? Önök elvesznek valamit az emberektől. Sok mindent elvettek már, amiről vitatkozhatunk, most azt veszik el, ami veleszületett joga, és önöknek nincs ehhez joguk. (Kőszegi Zoltán a fejé t fogja.) Ne a fejét fogja, képviselőtársam! Majd fogja fogni a fejét, de mindannyian fogjuk fogni, mert a politika veszíti el a legitimitását azzal, amit most önök csinálnak, ezt kellene megérteniük. Könyörgöm, értsék már meg! Köszönöm. (Taps az MSZP sora iban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : A következő kétperces Kővári János, Fidesz. KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Én igyekszem megőrizni a nyugalmamat, és erre kérem a képviselőtársaimat is. (Tóbiás József: Nem azt kell megőrizni, hanem a fejedet őrizd meg! - Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.) Elnök úr, kérném, hogy szó szerint vegyék jegyzőkönyvbe, amit most Tóbiás képviselő úr mondott. (Tóbiás József: Miért? Félted a fejedet?) Talán még kilövési engedélyt is fognak kérni. (Zaj.) ELNÖK (Lezsák Sán dor) : Folytassa, képviselő úr! KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz) : Legyenek kedvesek a parlamenthez méltó módon beszélni (Az elnök csenget.) , én is úgy beszélek önökkel. Igyekszem, bár meglehetősen indulatosan is szólhatnék. (Dr. Józsa István: Ez az előterjesztés aljas nagyon! - Kőszegi Zoltán: Teljesen be vagytok gőzölve.)
