Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Megemlékezés Zwack Péter volt országgyűlési képviselő haláláról - Marian Lupu, a Moldovai Köztársaság parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik):
14 az itt és most szükséges politikai erő természetét. A magyar politikai küzdelmekben rendszeresen összekeveredik az erő és a hatalom fogalma, képzete és értelme. 2012 őszén ebb en a különbségtételben pontosnak kell lennünk. Hatalmas az, aki másokat legyőz, erős pedig az, aki legyőzi önmagát. Nekünk az új politikai életszabályok jegyében saját magunkat kell legyőznünk 2012 őszén is. Magyarországnak le kell győznie kishitűségét, a saját jelentéktelenségét sulykoló előföltevéseket és a ránk erőltetett tévképzeteket. Le kell győznünk azt a belénk plántált gondolatot, miszerint ha magyar vagy, úgysem lehetsz sikeres. Ha ide születtél, nem boldogulhatsz, legfeljebb ha elmész innen. Tisz telt Ház! Szeretnék mindenkit biztosítani arról, és nemcsak a tisztelt Házat, hanem a ránk figyelő polgártársainkat is, hogy a magyar parlament 2012 őszén erős lesz. Elég erős lesz ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon és jó megállapodásokat kössön. Ezért a fel adatokat haladéktalanul el fogjuk végezni. Ez feszes és pontos munkavégzést kíván, de hiszen ezt várják tőlünk az emberek, és ezt várja Magyarország is. Ezért arra kérem önöket, hogy tegyék azt, amiért a magyar emberek megválasztották önöket, parlamenti ké pviselőket: munkájukkal, politikai hovatartozás nélkül, segítsék hazánkat, segítsék Magyarországot! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti frakciókban.) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Ház! Miután miniszterelnök úr fels zólalása meghaladta a 20 perces időtartamot, ezért a házbizottság állásfoglalásának megfelelően a frakciókat 88 percnyi időkeretben illeti meg a válaszadás joga. Elsőként Vona Gábor úrnak, a Jobbik frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon, képvise lő úr! VONA GÁBOR (Jobbik) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a huszonegynéhány perces beszéd, amit a miniszterelnök úrtól hallgattunk, egy kommunikációs trükk volt, egy kommunikációs hadművelet, marketing (Közbeszólá s a Jobbik soraiból: Így van!), de úgy gondolom, egy ilyen nyár után, de mondhatnám úgy is, egy ilyen két év után mind a parlament, mind pedig a magyar társadalom megérdemelt volna egy őszinte beszédet. Ebből a beszédből azt hallottuk, hogy mindenki problé mával küszködik, mindenki gyenge, mindenki szétesik, de mi itt a béke és az erő szigete vagyunk. Ha el akarnám viccelni ennek a súlyát, akkor azt is mondhatnám, hogy valóban elég nehéz helyzetben van az az ország, ahol már Gyurcsány Ferenc is sátorban laki k. (Derültség.) De rátérve magára a beszédre és az IMF kérdésére, hiszen talán ez a leglényegesebb kérdés. Nagyon örültem annak, hogy moldáv barátaink nem hallgatták végig ezt az okfejtést a miniszterelnök úrtól, hiszen ha ők itt maradtak volna, talán azt hihették volna, hogy valójában az IMF kér tőlünk valami segítséget vagy akár hitelt, és nem mi tőlük. Azért azt szögezzük le a legelején, a Jobbik nem vádolható azzal, hogy az IMFet mi hívnánk ide vagy mi hívtuk volna bármikor is ide, sőt sohasem rejtettü k véka alá erről a szervezetről a véleményünket, a definíciónkat, mert mi nemzetközi uzsorásnak tartjuk, amely a neoliberális globalista világrend fenntartásának egyik fegyelmező, büntető szerve, e szerint tekintünk rá. S ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy nincs szüksége Magyarországnak az IMFfel megegyezni, akkor miért egyezünk meg vele? Ez a kérdés. ( Orbán Viktor: Erről beszéltem az előbb.) Arra mindenképpen jó az IMF, ha már itt van, hogy tisztázza a szerepeket, és igazábó l mindenki arra kényszerül, hogy előbújjon a kis politikai zegzugából, búvóhelyéről. A Fidesznek például jó ürügy arra, hogy mind az örökölt, de tegyük hozzá, mert ez mindig lemarad, mind a saját gazdaságpolitikai csődjének következményeit valakire átterhe lhesse, hogy a felelősséget ne neki kelljen vállalni azért a két évért, azért a kétéves gazdaságpolitikáért, amit végzett, hanem az IMFre tudja kenni ennek az egész felelősségét.
