Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A postai szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1299 életében, a környező országokban sem tudnak nekem egyetlen olyan ágazati liberalizációs folyamatot sem mondani, ahol a nemzeti állam, a nemzetállam képvisel ői vagy pedig piaci szereplői ne szenvedtek volna jóvátehetetlen károkat. És ha idevesszük a negatív EUszaldónkat, akkor kimondható az, hogy bizony súlyos károkat okoz az a témakör, amiről most tárgyalunk. Haladékot teremt ugyanakkor, hogy látva a piacot, nem tűnik fel még olyan, a Magyar Postán kívül álló piaci szereplő, amely országos hálózattal adott esetben riválissá fejlődhetne ki, ugyanakkor egyes ágazatok tekintetében már fennáll ez a veszély, erre kitérek a későbbiekben; Ausztria például nagyonnag yon készül a magyarországi postai liberalizációra, és egyfajta megszálló hadtestként tolja előre a leányvállalatait, tehát egy piaci lenyúlási kísérlet is zajlik, amely ellen, ha nem teszünk semmit, akkor bizony jóvátehetetlen károkkal kell hogy szembesülj ünk. Még egyszer mondom, haladékot kaptunk, de vannak az előterjesztésben és a csatolt szabályozásban olyan érdekességek is, amelyeket nehéz megfejteni. Példának okáért az, hogy bizonyos területeken exportszabályozás jön létre, tehát maga a szolgáltató áll apítja meg a hatósági árakat, ezeket utólagosan ellenőrzik. De amúgy is jellemző az, hogy egy utólagos lekövetési rendszer tapasztalható, nem pedig egy előre, normális keretek közé szorított, tisztességes szabályozás, amely képes ezt az állami monopóliumot , ha nem is egy Brüsszel által elismert monopóliumként fenntartani, hiszen önök ezt nem akarják - és az Európai Unió önöket köti, minket nem kötne annyira , de a helyzet az, hogy lenne mozgástér így is. Drámai az, amikor az MSZP képviselője - amúgy jogosa n - azt kéri, hogy feszegessék Brüsszellel szemben a határokat, és a FideszKDNP előterjesztői nem teszik meg ezt a határfeszegetést, nem mennek el a kerítés széléig, hanem szolgai módon a brüsszeli elvárásokat túlteljesítő diktátumcsomagot raknak le elénk . Egészen elképesztő, hogy azok, akik részt vettek a Magyar Posta kivéreztetésében - és tisztelet a kivételnek , azok most keményebb követeléseket fogalmaznak meg, mint maga a kétharmados kormányzat. Nagyon nehéz ezen túllépni. Látható az is, visszaevezve kicsit a szakmai vizekre, hogy a közszolgáltatásokban való részvétel - és nemcsak a nyugdíjak, segélyek és egyebek kipostázása okán, de a Magyar Posta elektronikus ügyintézésbe történő bevonása - lehetővé tenné azt, hogy a közigazgatási átalakítás során n e alakuljanak ki “párhuzamos társadalmak”. A kormányablakok rendszere valóban párhuzamosan működik egy elképzelt, a Magyar Posta részvételével kialakított és átalakuló közigazgatási hálózattal, tehát lehetett volna a kettő között egy olyan harmonizált rend szert találni, ahol ennek a nagy és sikeresen működő szervezetnek a helyét igenis megtalálják, ezzel kapcsolatban ugyanakkor jelzésértékű gesztusok sem merülnek fel. Tehát az látható, hogy a Magyar Posta versenytársakat kap, részesül látszólagos és néminem ű piaci védelemben - bár ez azért nem túl drámai és nem túl erős , ugyanakkor szembesüljön a problémakörrel egyedül, és oldja meg, ahogy tudja. Továbbfutván az előterjesztés pontjain, az is látható, hogy az átfutási időt és a teljesítménymérést átláthatóv á kell tenni, ez irányelvként megjelenik. Ez egy nagyonnagyon fontos dolog, veszettül fontos dolog, hiszen amit teljesítménymérés címszó alatt az utóbbi 22 évben Magyarországon előadtak, és nem csak ebben a piaci szegmensben, az röhej volt. De az is látha tó, hogy ezen teljesítménymérés során ki kell hogy emeljük azt, hogy jobbára a piaci szereplők vagy most az állami szereplőnek a saját mutatószámaira, saját méréseire, saját vizsgálataira próbálnak hagyatkozni, és megint csak egy utólagos ellenőrzési, lekö vetési rendszerre talán utólag ilyenolyan felszólításokat foganatosítanak, hogy ez így jó volt vagy nem volt jó. Ezzel szemben viszont, főleg ha magánpiaci szereplők lepik el ezt a piacot, akkor a teljesítménymérés előzetesen kikötött kritériumai alapján igenis lehetne szűrni ezeket a piaci szereplőket. Leegyszerűsítve a problémakört: ne jöjjön ide bármelyik osztrák leányvállalat átvenni a csomagküldés vagy a levélpostai forgalmazás bizonyos szeleteit mindenféle teljesítménymérés és kikötési rendszer nélkü l. Az új belépők és szolgáltatók esetében feltételeket is megfogalmaz a törvényjavaslat, miszerint ne legyen köztartozásuk, a tárgyi feltételeik legyenek adottak, ez ugyanakkor önmagában még kevés, nem elégséges. Látható, hogy ezeket a feltételeket nagyon könnyen tudja akár egy kis kft., egy
