Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általá... - ELNÖK (Jakab István): - SESZTÁK OSZKÁR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1260 évben ők ezt nem tartják ilyennek, ide is a politikai küzdelmet kiterjesztették, és vitatják a számoknak már a létjogosultságát is. (12.50) Ugyanakkor viszont világos és egyértelmű, és le kell szögeznünk, hogy az Állami Számvevőszék hitelesnek és valósnak találta a költségvetési zárszámadást, a költségvetési folyamatok bemutatását. Ilyen módon azt gondolom, a számokról nem kellene vitatkoznunk, és itt is újólag meg kell védenünk az Állami Számvevőszék függetlenségét, a közbizalmat, amely folyamatos támadásoknak van kitéve az ellenzék pártjai részéről, ilyen módon aláásva az Állami Számvevőszékbe vetett közbizalmat. Ez egy nagyon veszélyes játék, és isméte lten figyelmeztetnem kell ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt ne tegyék, mert nem jó irányba indulunk el. Meg kell védenünk újólag az Állami Számvevőszék függetlenségét, és erre szólítom fel mindannyiunkat, hogy a vitában tartózkodjunk az ilyenfajta hit elrontástól, a “semmi sem drága” politikájától. Ha a 2011. évi folyamatokat elemezzük a törvény vitája kapcsán - hiszen erre jó ez a törvényjavaslat azon túl, hogy a számokat konstatáljuk és megszavazzuk, hogy visszatekintsünk a kormányzat gazdaságpolitiká jára , akkor egy koncentrikus körben kell elképzelni ezt a vitát, és belülről kifelé vagy kívülről befelé haladva először is egy tágabb gazdaságpolitikai kontextust kell figyelembe vennünk. Ebben a tágabb összefüggésrendszerben, azt gondolom, a legfontosa bb megállapítás az kell legyen, hogy történelmi távlatban segítettee a 2011. év azt, hogy Magyarország kitörjön a periferiális helyzetéből. Abból a periferiális helyzetéből, amit mind a nemzetközi mozgástér, mind pedig az Európai Unióban számunkra kijelöl t mozgástér biztosítana számunkra, ha nem próbálnánk ezen a helyzeten javítani, és kitörni ebből a helyzetből. A nemzeti összefogás kormánya megalakulásakor meghirdetett politikájával és ezen belül gazdaságpolitikájával is azt a célt tűzte ki Magyarország számára, a magyar nemzet valamennyi tagja számára, hogy ebből a periferiális, félperiferiális helyzetből kitör, és nem fogadja el azt a gazdaságpolitikai mozgásteret, azt az irányt, amit számunkra mind a nemzetközi munkamegosztásban, mind az Európai Unióba n kijelöltek. Ha ezt elfogadtuk volna, akkor egy, azt kell mondjam, sokkal könnyebb vita tanúi lehetnénk, hiszen számokat hasonlítanánk össze számokkal, és megmaradnánk abban a mókuskerékben, amit elődeink hagytak számunkra, amelyet a “húzd meg, ereszd meg ” gazdaságpolitikával lehetne jellemezni. Ha jók a nemzetközi folyamatok, akkor arra rá tudunk ülni, és szerény mértékben, de kicsi gazdasági növekedést is tudunk a magunkénak tudni, ha rosszak, akkor pedig mi is visszaesünk, lásd az önök válságidei kormán yzását, amikor több mint 6 százalékkal esett vissza az ország GDPje. Ha elfogadjuk azt a mozgásteret, amit a Bajnaikormány az utolsó évben vitt, akkor talán még dicsérő szavakat is kapnánk az ellenzéki képviselőtársainktól, és nem kellene ilyen késhegyig menő vitákat folytatnunk már csak a zárszámadási törvényjavaslat kapcsán is. A nemzeti összefogás kormánya nem fogadta el ezeket az úgymond realitásokat, és a periferiális helyzetünkből kitörést határozta meg gazdaságpolitikai célként, és az egész é vi, a 2011. évi és az azóta eltelt gazdasági folyamatokat is ennek a célrendszernek a mentén kell vizsgálnunk. Ha olyan a nemzetközi környezet, ami az első polgári kormány alatt volt a világgazdaságban és az Európai Unióban is, egy kedvező világgazdasági k örnyezet, akkor azt gondolom, azt a célt is sikerült volna elérni, hogy csökkentsük a nemzetközi eladósodottságunkat, tehát az ország külső eladósodottságát, és egyúttal GDPbővülést is produkáljon az ország. Egy olyan világgazdasági helyzetben, amelyben a z Európai Unió van - és itt lehet utalni a Mediterráneumra vagy Írországra is, amelyek ugyancsak periferiális helyzetet foglalnak el az Európai Unión belül , ez a mutatvány nem sikerülhetett. Tehát, ha csökkenteni akarjuk, elsősorban saját belső mozgatóru góink miatt, de a nemzetközi hitelességünk megőrzése miatt is, tehát a hitelességi versenyben is fenn akarjuk tartani az ország szavahihetőségét, akkor ez a célrendszer egyidejűleg, azt gondolom, nem teljesülhetett ilyen világgazdasági és európai uniós kör nyezetben.
