Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általá... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:
1237 A kötelezettségvállalások 2011 végéig összesen 5415,9 milliárd forintot tettek ki, ami a rendelkezésre álló több mint 8000 milliárd forintnak mind össze kétharmada. Még rosszabb a helyzet a kifizetéseknél, amelyek 2322,9 milliárd forintot értek el; ez a teljes keret mindössze 28,3 százaléka. Az időarányos lemaradás miatt úgy ítéljük meg, hogy több operatív program esetében magas a forrásvesztés kocká zata. Az elkövetkező bő egy évet tehát arra lenne fontos felhasználni, hogy Magyarország okos, jól kidolgozott és megalapozott projektekkel a lehető legtöbbet leköthesse ezekből a forrásokból, majd pedig felhasználjon. Jótékony hatással volt az államháztar tás 2011es helyzetére, hogy az elkülönített állami pénzalapok 69,2 milliárd forint többlettel zártak, miközben a tervekben csak 14,6 milliárd forint szufficit szerepelt. Ennek elsődleges oka az egyes alapoknál végrehajtott zárolás volt. A Nyugdíjbiztosít ási és az Egészségbiztosítási Alap hiánya 83,6 milliárd forint volt. Ez szinte teljes egészében az Egészségbiztosítási Alaphoz kötődött, a nyugdíjkassza ugyanis a magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyon értékesítéséből származó 363,4 milliárd forint bevétel miatt egyensúlyba került. Ez jelentős és pozitív változás a korábbi évekhez képest, amikor a folyó költségvetésből kellett évi több száz milliárd forintot az aktuális nyugdíjak kifizetésére fordítani. (10.50) Ellenőrzésünkben kitértünk a 2011 márciusában meghirdetett Széll Kálmánterv alapján végrehajtott intézkedésekre is. Ezek nagy része ugyan a 2012es költségvetésre lesz hatással, de voltak olyan lépések is, amelyek már a 2011es büdzsén is nyomot hagytak. Ilyen volt például, hogy a táppénzkiadások a k itűzött 3 milliárd forint helyett 14 milliárd forinttal csökkentek, a rokkantsághoz kapcsolódó ellátási rendszer átalakításától várt megtakarításoknak azonban csupán egy része valósult meg a múlt évben, a tervezett 12 milliárd helyett 2,2 milliárd forint v olt a megtakarítás. A 2012. január 1jéig határidős 20 programból 14et teljeskörűen, 3at részben hajtottak végre. A 2011. december 31ei vagy azt követő határidőkhöz kapcsolódó programok előkészítő munkálatait megtették. Az új, fenntartható nyugdíjrendsz er kialakítása érdekében 2011ben számos intézkedés történt, ezek hatása 2012től érvényesülhet. Ebből a szempontból a legfontosabb a profiltisztítás megalapozása volt. Eszerint a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséből 2012. január 1jétől csak a korhat ár feletti ellátások finanszírozása történik. Az ezen a körön kívüli ellátások átalakultak, illetve átkerültek az Egészségbiztosítási Alaphoz, illetve a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alaphoz. Megállapítottuk ugyanakkor, hogy a rokkantsági nyugdíjak r endszerének felülvizsgálata, valamint a közösségi közlekedés átalakítására vonatkozó intézkedések megtétele csúszásban van. Évek óta visszatérő probléma, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően használja fel a kormány a rendkívüli kormányzati tartalékot. Ez 2011ben is így történt, 19,5 milliárd forint átcsoportosítása ugyanis előre valószínűsíthető és tervezhető célokat szolgált, vagyis ellentétes volt a törvényi rendelkezéssel. Itt újra fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy körültekintőbb tervezéssel, a zárolások előrelátóbb meghatározásával a tartalékok jogszabálytól eltérő felhasználása elkerülhető lett volna. Az Állami Számvevőszék évek óta rámutat az évközi zárolások, tartalékképzések, maradványtartási kötelezettségek rossz gyakorlatára is. Tavaly a kormány az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében 214,2 milliárd forintot zárolt, emellett beszerzési és szerződéskötési tilalmat rendelt el, befizetési, tartalékképzési kötelezettséget írt elő, és a jóváhagyott kiadások egy részét sem engedte el költeni. A zárolt összegeket véglegesen elvonták, a képzett tartalékok felhasználását pedig az Országgyűlés nem engedélyezte. A zárolások legnagyobb mértékben az intézményi kört érintették, ami tovább súlyosbította a magas tartozásállománnyal rendelkező in tézmények gazdálkodását. Kétségtelen, hogy a beszerzési és szerződéskötési tilalom kiadási megtakarítást jelentett az adott évben, de ennek is megvolt az ára, hiszen az eszközök pótlása elmaradt, amit majd később kell megtenni. Így hosszabb távon fel kell arra készülni, hogy ezek a kiadási tételek jelentkezni fognak, mégpedig nagyobb mértékben.
