Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1221 kénytelen vagyok előhozakodni kicsinyke személyemmel. Talán vagyok akkorácska, hogy elmondjam, hogy hogyan történt ez a dolog pontosan azon civil egyeztetés révén, amelyet én vezettem. De akkor kezdjük az elején! Először is környezetvédő szervezetek világából jövök, és mindent és mindenkit ismerek ezen a területen - ezt most nem hencegésképpen mondom, csak tényszerűen , tehát pontosan tudom, hogy ki hogyan, kivel, mely csoportosulás milyen, és azt is tudom, hogy kinek milye n politikai orientációi vannak a civilek világában. Innentől kezdve az, amit ön mond, érdekes dolog, hiszen azok a személyek mondták önnek, akik nyilvánvalóan az ön tisztelt pártja irányába elkötelezettebbek, miközben úgy csinálnak, mintha függetlenek lenn ének, és nagy civil maszlag mögé bújnak. A tetejébe a játékot úgy játsszák ezek a civilek sokszor, hogy mivel Budapesten székelnek, és nagyobb befolyásuk van az elhelyezkedésüknél fogva, ezért a kicsiknek leosztanak azokból a pénzekből, amelyeket megszerez nek, de azáltal szerzik meg ezeket a pénzeket, hogy használják a kapcsolati tőkéjüket és a befolyásukat. Ilyenformán primátusra próbálnak szert tenni a civil mozgalmon belül a zöld- és természetvédő szervezetek között, nagynagy ellenállást kiváltva, és na gyonnagyon rombolva a természetvédő civil szervezetek belső demokratikus viszonyait. A civil szervezetek, a zöldek az én kérésemre kéthavonta találkoznak az államtitkárral, azaz jómagammal; minden hónapban a környezetvédő szervezetek, a következő hónapban a természetvédő szervezetek és a rá következő hónapban az állatvédő szervezetek. Miközben az állatvédelem kérdése Kardeván Endre államtitkár úrhoz tartozik, de mivel felelősséget érzek e területért is, Kardeván államtitkár úrral egyeztetve fogadom a civil szervezeteket. Ezeknek az egyeztetéseknek az a célja, hogy a zöldszervezeteknek alkalma legyen elmondani a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat, amelyekre azonnal megpróbálok lépni. Számos alkalommal a helyszínről telefonálva kértem be anyagokat, a dtam információkat, és oldottam meg ezeket a problémákat. Ugyanakkor az a két ember, akire ön hivatkozott, ahogy elhagyta a termet, pontosan azon szervezet vezetői közé tartozik, akik a többieket próbálják uralni, és próbálnak olyan helyzetet teremteni, mi ntha ők lennének a főnökök a környezetvédő szervezetek között. Ez volt az, amit én visszautasítottam, és annak ellenére, hogy visszautasítottam, ugyanúgy beszámoltam a tárca elkövetkezendő évi jogalkotásáról. Erről tanúm van - legalább 18 ember - nemcsak a zöldek körében, hanem mindenki más, aki részt vett ezen a nyilvános dolgon. A civil szervezetek maguk határozzák meg a programokat, maguk határozzák meg, maguk mondják el a témákat, és részt veszünk velük a megoldásokban. Mellesleg el kell mondanom, a Nem zeti Együttműködési Alap nem a Nemzeti Civil Alap, még nevében is más, mert együttműködésről van szó a társadalom érdekében. 3,5 milliárd forint áll rendelkezésre az országban a civil szervezetek számára. Tíz nappal ezelőtt döntés született 1,7 milliárd fo rintról működésre, csak a működésre. Soha nem volt ilyen, hogy a működésre biztosított volna az állam pénzt. A többi, fennmaradó pénz pedig projektekre és programokra fog felhasználásra kerülni, méghozzá öt kollégium döntése értelmében, amelyek önmaguk hat ározzák meg, hogy mely programokat finanszíroznak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbikképviselőcsoportból napirend előtti fels zólalásra jelentkezett Szilágyi György képviselő úr: “A módszerváltás és a fülkeforradalom sem változtatta meg az elmúlt 60 év joggyakorlatát” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. T isztelt Ház! Sajnos még mindig, két évvel a Fidesz úgynevezett fülkeforradalma után is az elszámoltatás hiányáról és a mérhetetlen kettős mércéről kell beszélnünk, ami a magyar igazságszolgáltatást jellemzi. A rongáló Dániel Péter felháborító és vérlázító ítéletét mindannyian ismerik; a Kúria elnökhelyettesétől kezdve az ELTE Állam- és
