Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZABÓ IMRE (MSZP):
1219 titkárom, mert soha nem volt a személyi titkárom. Soha! Természetesen ismerem a zöldmozgalomból, nagyra értékeltem, nem csak én, Fazekas miniszter úr is a tevékenységét, de soha nem volt a személyi titkárom. És azzal, hogy a zöldmozgalomból jön, azzal, hogy jogi végzettsége van, azzal, számos alkalommal tette a dolgát, kiváló módon; és megszervezte azt a felügyelőséget, amelyet a szocialista kormányok időszakában pusztítottak le, mint számos más felügyelőséget, ahol első cselekedetem az volt a kinevezésem után, hogy mind kirú gtam azokat, akikről bizonyítani lehetett a szakmaiatlanságot, a síbolást és a törvények megszegését. És eljárások is indultak velük szemben. Igenis a bányakapitányság döntött most, az elmúlt időszakban a lefedésről, és igenis a porzást sikerült megállítan i, pontosan az ott élő emberek érdekében. Igenis, a kormány pénzt, eszközt nem sajnálva, az embereknek megépítette a házakat, kifizette őket az utolsó fillérig. Ha van olyan, akinek még több kellene, akkor erre meg csak azt tudom mondani, ilyenek az embere k. Sokszor, esetleg még a bajban is megpróbálnak nyerészkedni. Itt olyan cselekedetet hajtott végre a kormány a helyreállítás, az újjáépítés tekintetében, ami világszám. Sehol a világon az embereknek nem segítettek, egyedül Magyarországon történt meg, hogy a kormány segített az embereknek ebben a legnagyobb bajban. (Taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Így van!) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy a vita hevületében a minősítő jelzős szerkezetek tekintetében mérsékletet gyakorolni szíveskedjenek. Köszönöm. Az MSZP képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Imre képviselő úr: “A hatalom és a civilek” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képvi selő úr! SZABÓ IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Orbán Viktor bizonyára már régen elfelejtette, vagy legalábbis szeretné kitörölni életrajzából, hogy valamikor a Sorosalapítvány ösztöndíjasaként járt az akkor még nem hanyatló Nyugaton. Azt is elfelejtette, pedig ott megtaníthatták rá, hogy a Sorosalapítvány egy független nonprofit szervezet volt, ahogy arrafelé nevezik: NGO, vagyis magyarul: nem kormányzati szervezet. Szokás még arrafelé a civil szektor egészét független szektorként nevezni, de hát ezek a fogalmak ma Magyarországon, vagyis hogy egy szervezet független, és nem alárendeltje a kormánynak, nem férnek bele a nemzeti együttműködés rendszerébe. A nagy civil együttműködésbe csak azok tartoznak bele, akik alávetik magukat a kormánynak, a függetlenek nem, sőt egyszerűen nem is léteznek, szóra sem és különösebben támogatásra sem érdemesek. Bezzeg a mieink - azok aztán igen! A kormány ezen a területen sem ad még a látszatra sem. Csak néhány példa a közelmúltból: a kétharmados többséggel me ghódított Nemzeti Együttműködési Alap - egyharmadban választhattak a civilek, kétharmadban a kormány döntött - miniszteri megbízottként elnökké választotta Csizmadia Lászlót. Ő egészen sajátosan értelmezte a hatáskörét, a civiltörvény 60. § (7) bekezdése s zerint a pályázatok elbírálásáról a kollégium dönt. Csizmadia úr a civil.kormany.hu honlapon megjelent indoklása szerint szakmai és lelkiismereti okokból több mint 200 kollégiumi döntéssel nem értett egyet, majd a tanács nemcsak felülbírált, hanem új szerv ezeteket részesített támogatásban, holott erre semmiféle törvényi felhatalmazása nincs. Hiszen az előbb idézett jogszabály szerint a döntés a kollégiumok joga. Vajon ki, netán egy miniszterelnökségi tanácsos, vagy milyen lelkiismereti kényszer hajtotta a t anács elnökét a törvényben biztosított hatáskör túllépésére? És vajon milyen lelkiismerettel döntött az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára a civil információs központokról, centrumokról? A törvény az 52. §ban azt írja, a centrumok folyamatos működési, szakmai tanácsadási rendszert működtetnek. Az bizonyára csak a véletlen műve lehet, hogy a kiválasztott civil szervezetek többségének semmiféle felkészültsége és infrastruktúrája nincs a feladatra.
